Károlyi Sándor (nagy-károlyi gróf),

Teljes szövegű keresés

Károlyi Sándor (nagy-károlyi gróf),
tábornagy, báró K. László főispán és báró Szennyey Erzsébet (meghalt 1672. jan. 2.) fia, szül. 1669. júl. 2. Nagy-Károlyban; 1673-ban a belvillongás miatt atyja gyermekeit Munkácsra Báthori Zsófia fejedelemasszony gondviselése alá adta, hol K. Tyukodi János jezsuita és mások felügyelete alatt nevelkedett 1676-ig; 1677-ben Ungvárra küldték iskolába; 1678-ban a pestis elől Szatmárra vitetett és 1679-től házi nevelésben részesült. 1681-ben Kassára ment tanulását folytatni. 1682-ben a kuruczok elől Palocsára vitték. 1686-ban Pozsonyban pater Cseles rector alatt folytatta tanulmányait; innét 1687-ben Szatmárra ment, hol jún. 17. tartotta egybekelését gróf Barkóczy Krisztinával. 1689. febr. 28. meghalt atyja. «Annak szomorú alkalmatosságával, írja naplójában, én ifjú, gyenge, tudatlan koromban succedálván mind az gazdaságban, mind a főispánságban, az egy puszta házban, üres kamarában, elpusztult jószágban, üres erszénnyel temérdek sok adósságban maradván, még csak azt sem tudtam felgondolni elmémmel, miként kellessék fogni az élthez.» Ocsva-Apátiba ment lakni, honnét később Nagy-Károlyba költözött, hol török-tatár sarczolás miatt sokat szenvedett. 1693-ban Bécsben járt követségben. 1697-ben a Tokaj Ferencz vezérlete alatt indított támadás leküzdésére a megyei banderium élén hatályosan működött. 1699. júl. 23. a felsőmagyarországi kir. táblának birójává, 1700- és 1701-ben pedig különféle ügyek elrendezésére királyi biztossá neveztetett ki. 1702. júl. 27. megnyeré a királyi biztosítást, hogy a főispánság fiára Lászlóra szálland, ki azonban atyja előtt halt meg. 1703-ban a Rákóczy nevében fegyvert fogott kurucz csapatot Dolhánál szétverte s a tőlök elnyert zászlókkal Nigrelli kassai generalis tanácsára Bécsbe sietett, hol a győzőt nem elég méltánylattal fogadták és miután értesült arról, hogy a kuruczok nagy-károlyi várát is, melyben neje s javainak főrésze volt, elfoglalták: eltökélé, hogy maga is a kuruczokhoz áll; okt. 15. Bercsényi már mint hívét mutatta be őt Rákóczinak. K. letette a hűségesküt és a fejedelem tábornokká s egy lovasezred tulajdonosává nevezte ki. K. népszerű neve kivált a Tisza-melléki megyékből nagyszámú nemessel és ezerekre menő néppel növelte Rákóczi seregeit. 1704-ben már altábornagy és 1705. tábornagy és a Tiszán levő vármegyék főkapitánya volt; 1706-ban ugyanezen kerület, 1708. pedig Erdély «commendérozó-generalisá»-vá nevezte ki a fejedelem, ki bensőbb barátságára is méltatá a kitünő tehetségű férfiút. K. Rákóczinak hadjáratában váltakozó szerencsével harczolt. 1710. jan. 22. Romhánynál (Nógrádm.) fényes győzelmet nyert a fejedelemmel együtt Sickingen altábornagy seregén, miáltal Érsekujvár felszabadult. Az ezután következő hadjáratokat K. majdnem egyedül intézé ritka kitartással, erélylyel, csüggedhetetlenséggel. A romhányi ütközet után az országos ügynek békés megoldására törekedett; nov. 15. megkezdődtek a békealkudozások és 1711. máj. 1. megköttetett a szatmári békekötés. Károly király érdemei elismeréseül 1712. jan. 27. cs. kir. altábornagygyá nevezte ki s ápr. 5. grófi rangra emelte. K. nem tudott németül (a mit Thaly K. a német nevek írásából és abból is következtetett, hogy német altábornagyi oklevelét magyarra fordíttatta); több százra menő levele s fogalmazványa, melyek a K. nemzetség levéltárában őríztetnek, egytől-egyig magyarul írvák. 1723-ban az országos ügyek elintézésére királyi biztossá, szept. 12. belső titkos tanácsossá, 1724. jan. 5. a magyar kir. helytartótanács tagjává, 1734-ben pedig állandó lovasezredet állítván, jan. 13. annak tulajdonos ezredes főkapitányává neveztetett ki. 1741. szept. 24. Mária Terézia tábornagygyá emelte a fényes multu aggastyánt. Meghalt 1743. szept. 8. Erdőd várában. Az uralkodó pestis miatt temetése 1744. jún. 22. ment végbe nagy pompával Kaplonyban; ez alkalommal Novák István szent-ferenczi provincialis-custos és generalis lector tartott fölötte magyar dicsérő beszédet és Juhász Máté minorita egy hosszú verses bucsúztatót is írt emlékére, melyet Éble Gábor adott ki. Jótékony intézetek, egyházak és iskolák alapítására s fölsegélésére nagy összegeket fordított és jobbágyainak atyai jóltevője volt. Nagy-Károlyban a kegyesrendi szerzet egyháza s társas lakhelye, valamint a szegények ottani kórháza is, Pesten pedig a klarisszák részére alapított zárda, a báthori s miskolczi minorita rendház, a majthényi, csengeri, kaplonyi, erdődi sat. templomok és iskolák neki köszönik létüket.
Munkája: Magam életének s azalatt történt állapotoknak emlékezetes folyási. (M. Tört. Emlékek IV., V. kötet Gr. Károlyi Sándor önéletírása. Toldalék: Gróf Károlyi Sándor naplójegyzetei. Pulay Jánosnak a szatmári békességről írt munkája. Kiadja Szalay László. Pest, 1866. Bevezetés Thaly Kálmántól. K. önéletírásának eredetije a Károlyi nemzetség budapesti levéltárában őriztetik. 1669-től szakadatlanul tart az önéletírás 1698-ig; ettől fogva 1703. nov. közepéig hézag van, mely kiszakadt és elveszett; az 1703. nov. 15. zólyomi ütközettel folytatódik. Az 1704. hadjárat leírását Szalay László Magyarország története kidolgozásánál egyik főforrásul használta. Az 1704. végéről K. egyszerre az 1711. évre ugrik át; a mű az 1723-ik évvel végződik. A Toldalékul csatolt naplójegyzeteket K. évről-évre naptárainak tiszta lapjaira írta. Különös figyelmet érdemelnek ezek azért, mivel 1703-tól napról-napra folyván, belőlük a háborúk folytán pontosan megtudhatjuk a kuruczok és különösen maga K. táborainak mely időben hollétét, sőt rövid odavetések által nagyjából feljegyzett működését is. Jellemzők K. vallásos lelkületére nézve az egyes hónapok kezdetére és végére tett néhány sorból álló részint hálaszózatok, részint buzgó könyörgésszerű felfohászkodások; jellemző az a szeretetreméltó naivság, mellyel gyakorta aprólékos családi eseményeit, kedves vendégeinek neveit, mulatságait stb. följegyzé. De emeli e följegyzések becsét azon körülmény is, hogy ezek közűl oly évekből is maradtak fenn, a mely években, pl. a nevezetes 1707-ben, K. önéletírását nem folytatta; így ezen naptári jegyzetek kiegészítik az önéletírást. Az 1704. és 1705. naptárak a Károlyi-levéltárban ma már nincsenek meg; az 1703. bejegyzés után az 1706. és ezután az 1707. jegyzetek adattak ki; az 1707 utáni naptárak az 1725. évig szintén hiányoznak; ellenben 1726-tól 1735-ig megvannak; ezután még csak egy van: az 1740-iki.)
A Sárospataki Füzetekben (1862. Gróf K. Sándornak erdődi templomróli cessionalisa 1729., Géresi egyház folyamodványa gróf K. Sándorhoz iskolahelyért és arra kelt adományozása a grófnok 1742.). Károlyi Sándor hadi előterjesztése s észrevételei az 1717-iki tatárjárásról (Századok1867. 55–68. 1. közli Thaly Kálmán); Waltherr Imre fölfedezte a K. levéltárban a K. naplójának 1703. okt. 12. nov. 15-ig terjedő töredékét és azt közzé tette a Századok 1872. 713–716. 1.; ugyanott (1874. 312–330. 1.) közli Károlyi Sándor emlékiratait a Rákóczi-háború kezdetéről; Thaly Kálmán pedig gróf K. Sándornak az ál-Károlyiról írt verseit közli (Századok 1873. 513–516. 1.); a Történelmi Tárban (1881. K. jelentése a szent-gotthardi harczról); Éble Gábor, Károlyi Ferencz gróf és kora. Bpest, 1893. cz. munkában (I. kötet Függeléke: K. utasításai fiához, mint szatmári főispánhoz. Memoriale. Bakta, 20. Ism. 1729.; K. emlékirata az ország politikai és gazdasági kormányzása ügyében 1736.; K. emlékirata a magyar állam pénzügyeiről 1736. 10. Dec. K. imádsága 1722-ben.)
Levelei: Palocsay Györgyhöz, Bécs 4. aug. 1703. (Századok 1873. 177. 1.): Borsod vármegyéhez Ócsva, jan. 2. 1712., Károly 16. szept. 1717. Erdőd 6. szept. 1743. (Hazánk 1885. 187–191. közli Abafi Lajos); fiához K. Ferencz grófhoz 1731-től Koháry István gróf végnapjairól, összesen 16 levél. (Irodalomtörténeti Közlemények 1895. 461–468. 1. közli Éble Gábor). A Károlyi-család levéltárában levő százakra menő levelekből Éble Gábor, gróf Károlyi Ferenczről kiadott munkájában, szintén többet közöl.
Kézirata: K. és Rákóczy Ferencz közötti levelezés hónapos lajstroma 1705–1706. Ívrét 43 lap (a m. n. múzeum kézirattárában).
Arczképei: tollrajz Elischer L.-től és Ellinger Emil krétarajza az eredeti olajfestményről (Éble Gábor, Károlyi Ferencz és kora I. k.)
Ungarische Nachrichten 1787. 71–77. sz.
Nagy Iván, Magyarország családai VI. 100., 105. l.
Katona, Historia Critica XXXVIII. 869. l.
Hazánk és a Külföld 1865. 20., 38. sz. (Önéletirata és névaláirása).
Századok 1867. (Pauler Gy.), 1872. 713. l., 1874. 214., 216. l., 1887. 466. l.
Székesi gróf Bercsényi Miklós levelei b. Károlyi Sándorhoz 1703–1711. Közli Thaly Kálmán. Pest, 1868.
Petrik Könyvészete 62. l.
Tört. és Rég. Értesitő. Temesvár, 1886. (Márki Sándor).
Gróf Károlyi Sándor ... temetésének alkalmatosságával elmondott versek. Sajtó alá rendezte és kiadta Éble Gábor. Bpest, 1888.
Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 165–166. l. (Nagy Iván).
Éble Gábor, Károlyi Ferencz gróf és kora 1705–1758. I. kötet. Bpest, 1893. és gyászjelentés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT