Károlyi Gábor, (nagy-károlyi gróf),

Teljes szövegű keresés

Károlyi Gábor, (nagy-károlyi gróf),
országgyűlési képviselő, gr. K. György m. kir. főudvarmester és gr. Zichy Karolina fia, szül. 1841. nov. 18. Pesten; tanulmányait Pesten kezdette, a piaristák gymnasiumába járt fitestvéreivel együtt. Az 1861–64. éveket Genfben töltötte anyjával; ott is végezte az egyetemet és megismerkedett az emigratió nevezetesebb tagjaival, Klapkával, Pukyval, Komáromy Györgygyel és később Kossuth Lajossal is, ki iránti mély tiszteletét és kegyeletét mindvégig híven megtartotta s holttestének hazaszállításánál is buzgón működött. Később Tibor gróffal, fivérével nagyobb külföldi utazást tett Spanyolországban, Portugáliában, sőt Ázsiában és Afrikában is. 1866. és a következő években Párisban és Firenzében tartózkodott; azonban az osztrák-porosz háború alatt az emigratió megbízásából Budapesten járt és itt rekedt, nem volt módja átlépni a határt. Itt találta őt a háború lezajlása után az a hír, hogy az osztrák kormány Tibor és István testvéreit, kik Klapka oldalánál szerepeltek, elfogta; K. rögtön Bismarckhoz ment ment és testvérei számára szabad hazamenetelt eszközölt ki. Ettől fogva kalandos életre adta magát; 1870-ig Párisban volt és a commune forradalmának kitörésekor az utolsó vonattal hagyta el Párist és Olaszországba utazott, hol közelebbi érintkezésbe lépett Garibaldival és sokat volt Kossuth Lajossal, kinek politikáját egészen magáévá tette. Atyjának halála (1877. nov. 9.) után ismét Párisba ment, hol 1884-ig maradt. Atyjának rá nézve nem kedvező végrendelete folytán, ki azonban őt halálos ágyán fivérei szeretetébe és gondoskodásába ajánlotta, kellemetlen örökösödési pert folytatott testvéreivel, kikkel azonban K. Gyula, legidősb. fivére, halálos ágyánál, (meghalt 1890. nov. 23.) kibékült és a pert egyességgel szüntették meg. Miután 1884-ben Párisból hazatért, az 1887. választásoknál Székesfejérvárt szélsőbali programmal képviselőnek választották; az 1892. választások alkalmával pedig Czegléden választatott meg hasonló elvek alapján. A függetlenségi pártnak egyik szózatos tagja volt, s rövid felszólalásai, közbekiáltásai és elmés gúnyolódásai miatt számtalan elnöki rendreutasításokban részesült. Noha önálló szónoklattal ritkán lépett föl, vezérszerepet kezdett játszani s ő szervezte a véderővita és később a közigazgatási vita idején az obstruktiót. Szűz beszédét 1889. jan. 26. mondotta a véderővitában, a 14. § tárgyalásakor. Az egyházpolitikai kérdésekben Eötvös Károlylyal és Helfyvel egyetértve a kormánynyal szavazott, melynek különben határozott ellenese s éles csipkedője s gúnyolója maradt. Nejének Major Amáliának (kivel 1869. nov. 9. kelt egybe Párisban) 1892-en történt halála mélyen lesujtotta (egyetlen Endre fia 1884. ápr. 30. halt el); betegeskedni kezdett és 1895. aug. 31. meghalt Budapesten.
Országgyűlési beszédei a Naplókban (1887–92. VIII., X. Véderő, Rohonczy Gedeon megtámadtatása, XII–XIII. Költségvetés 1889-re, részl. XIV. Házszabályok, Költségvetés 1890-re, ált., XVIII. Honossági törvény, XXI. Vasárnapi munkaszünet, XXV., XXVI. Jegyzőkönyv, közigazgatási reform). Czikke az Egyetértésben (1895. 296. sz. Visszaemlékezése gróf Batthyányi Lajos elfogatása-, halála- és eltemetésére).
Budapesti Hirlap 1888. 341. sz., 1895. 238. sz.
M. Nemzetségi Zsebkönyv I. 139. l.
Pallas Nagy Lexikona X. 205. l. (Tóth Lőrincz).
1895: Vasárnapi Ujság 1895. 36. sz. arczk., Egyetértés 296. sz., P. Napló 297. sz.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT