Károlyi Antal, (nagy-károlyi gróf),

Teljes szövegű keresés

Károlyi Antal, (nagy-károlyi gróf),
táborszernagy, gróf K. Ferencz altábornagy és gróf Csáky Krisztina fia, szül. 1732. okt. 25. Nagy-Károlyban (Szatmárm.); iskoláinak végeztével, 1751. júl. 30. mint őrnagy atyja lovas ezredében nyerte az aranykulcsot, 1755-ben Esterházy József gyalog ezredében helyettes ezredes lett, 1756. a lobosiczi véres ütközetben (okt. 1.) mellén nehéz zúzást kapott. 1758. szept. 4. Szatmármegye örökös főispánja s okt. 18. tábornagy lett. 1759. jan. 9. a Mária-Terézia-rend keresztjével tüntettetett ki. Ugyanekkor 20,000 frtot ajándékozott a várak és erősségek kijavítására; a nagybányai bányászhivatalnak pedig legszűkebb termés idején három év alatt a legcsekélyebb áron tizenkétezer köböl gabonát küldött. 1775-ben a kir. kincstárnak ismét tízezer forintot adott, mely összeget M.-Terézia a pozsonyi nemes iskolákra ajánlott át. 1778-ban a porosz háború kitörésekor száz huszár-újoncz kiállítására a hadi pénztárba hat ezer hatszáz forintot ajándékozott. A Bereg, Ung, Szabolcs, Zemplén, Ugocsa és Szatmár megyéket áradásaik által pusztító vizek szabályozásában is fáradozott és a 28 négyszegű mérföldre terjedő ecsedi lápot több mint 17,000 frt reáfordításával lecsapoltatta; helységeket új telepítvényekkel népesített, iskolákat, tomplomokat építtetett, szegény tanulókat segített, tudósokat pártolt sat. 1760. a hétszemélyes tábla közbírája, 1766. főhadvezéri helyettes, val. b. titkos tanácsos, 1775. m. kir. főasztalnokmester 1777–82. a váradi s ungvári kerületi iskolák főigazgatója, 1787. a m. kir. nemes testőrzősereg kapitánya és táborszernagy, 1791. az aranygyapjasrend-vitéze. Meghalt 1791. aug. 24.-én Penczingben Bécs mellett.
Munkája: Beszéd, melyet g. Károly Antal, Szatmár vármegyei főispány, 1784. eszt. Kis.-Assz. Hav. első napján a székújítás előtt az egybe-gyűlt rendekhez tartott. (M. MúseumII. 304–307. 1. és Toldy István, A magyar politikai szónoklat Kézikönyve. Pest, 1866. I.)
Levele Révaihoz 1788. márcz. 13. (Fényfalvi Kardos Adorján, Versegi Ferencznek megcsalatkozott illetlen mocskolódásai. Pest, 1806. 199. 1.)
Végrendelete (Hadi és más nevezetes történetek V. 1791. 578. 1. és M. Kurir 1791. 1408. 1.)
Pressburger Zeitung 1765. 23. sz.
Nagy Iván, Magyarország családai VI. 100., 107. l.
Vasárnapi Ujság 1865. 24. sz.
Figyelő X–XII. (Csaplár Benedek),XXI. 190., XXII. 59. sat. l.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT