Karcsu Antal Arzén,
Karcsu Antal Arzén,
ferencz-rendi kolostorfőnök, családi neve Krecsó volt, szül. 1827. máj. 9. Vásárúton (Pozsonym.) szegény földmívelő szülőktől, kik néhány év mulva Gutára (Komáromm.) költöztek; a gymnasium hat osztályát Rév-Komáromban végezte. 1845. szept. 10. Szécsényben (Nógrádm.) a Ferencziek (Salvatorianus) rendébe lépett. Az ujonczév letelte után Szegeden a bölcseletet hallgatta két évig. Kolostori főnöke Győrffy Ede élesztette benne a történelem iránti kedvét, úgy hogy szorgalmasan olvasott ezen szakba vágó munkákat. 1848 nyarán a szabadkai kolostorba jutott; innét az év végén Gyöngyösre tétetett át a theologia tanulására. 1849. máj. 28. letette a rendi fogadalmakat és 1850. a hittudományi szakok III. és IV. évi tanulására Kecskemétre küldetett és ugyanezen évben miséspappá szenteltetett föl. 1851-ben Gyönyösre gymnasiumi tanárnak rendeltetett; 1853-ban Jászberényban, 1854–56. a szabadkai gymnasiumban nyert alkalmazást. A gymnasiumi saecularisáltatván, saját kérelmére Kecskemétre helyeztetett hitszónoki s hitelemzői minőségben. Még ugyanazon év tavaszán Fülekre (Nógrádm.) küldetett, honnét a vidékbeli plébániákra is eljárt segédkezni; nyár felé Szent-Ivánon lett plébánosi helyettes, hol két hónapig működött. 1858-ban Egerbe ment, hol hitszónoki minőségben két évet töltött el. 1860-ban Detkére került kaplánnak; 1861-ben Csányon lett nevelő Fejér Alajos közbirtokosnál; 1863-ban a váczi kolostorba rendeltetett házfőnöki helyettesül; 1868-ban Szolnokon kolostori főnök és lelkész lett; itt azonban megbetegedvén, orvosi javaslatra nyolcz nap mulva Szegedre ment, hol a szerzett növendékeinek az ágazati hittant adta elő. 1869-ben a váczi kolostor főnöke lett, később rendkormány tanácsos; 1889-ben Szolnokra helyeztetett, hol 1893. febr. 7. meghalt.
A tanodai Lapokba írta első czikkét (1854. és 1855–56.); a Religioban(1860. A római pápák jótékony befolyása hazánkra); a nagyszombati Egyházi Lapokba (1868–69. VII. Gergely pápa); számos czikke jelent meg a Kath. Néplapban, a Havi Szemlében (1869. Leleszi premontrei prépostság, Szeged alsóvárosi Ferenczrendi kolostor és templom); a Figyelőben (1874. 37., 38. sz. Az első váczi nyomdász, I. 1876. Elekes János); a Jász-Nagy-Kun-Szolnokban (1889. 24. sz. A szolnoki szent Ferenczrendi kolostor történelmi vázlata), az Egri Egyházmegyei Közlönyben (1872. A gyöngyösi jezsuita rendház történelme), a M. Államban (1873. A kath. egyház érdemei a közművelődés terén, 1875. Károsi Simon rendtartományi főnök életrajza, 1879. 80. sz. Egy középkori dicskoszorúzott költő; Jacoponi da Todi, 1880. 130–132. sz. A szerzetesek és a műveltség a középkorban, 1885. 206. sz. Peitler József Antal váczi püspök).
Munkái:
A pápaság érdemei a társadalmi világrend, tudomány, irodalom és hazánk körül. Vácz. 1867.
Isten mindenünk. Ima- és énekeskönyv a ker. kath. hívek és tanulók számára. Pest, 1867.
A szerzetes rendek egyetemes történelme, különös tekintettel a magyar s erdélyországi szerzetesség jelen létállapotára. Henrion, Fehr, Helyoth, Biedenfeld, Fuxhoffer, gr. Montalembert s egyéb kútfők nyomán. U. ott, 1867. Öt kötet. (Ism. Egyházi Lapok 1867–68.)
A kolostorok és elleneik a jelen korban. Heinrich J. B. után magyarítá. Vácz, 1867.
A kolostorok a történelemben. Heinrich J. B. után magyarítá. U. ott, 1867.
Kolping legény-egyletének erkölcsi és társadalmi jelentősége. Vosen K. H. után magyarítá. U. ott, 1867.
A római pápák történelme szent Pétertől korunkig. Müller, Hoffmann, Smets, Sandini, Kolh. Burio s egyéb kútfők nyomán. Szeged, Pest, 1869–71. Nyolcz kötet. (A budapesti egyetem hittudományi kara e művet 1872-ben 200 frt jutalommal tüntette ki.)
A fényüzés veszélyei. Németből szabadon és bővítve. Vácz, 1873.
A lélek napi tápja. A kereszt, szellem fölébresztése, ápolása s megszilárdítása. A szentírás, szentatyák és jámborok műveiből szerkesztve. Eger, 1872 és Vácz, 1873.
A váczi könyvnyomdászat története. A váczi első nyomdai szabadalom százados évfordulója emlékünnepére. Vácz, 1875.
Vácz város története. U. ott, 1880–88. Kilencz kötet. (25 évig dolgozott ezen munkán, melyet Peitler püspök és a város segélyezett; összesen 85 példányt tudott belőle értékesíteni. Ism. Századok 1890.)
Szent Ferencz atyánk harmadik rendjének kézikönyve. Bpest, 1883.
Szent Ferencz atyánk harmadik rendjének regulája. U. ott, 1883.
Álnevei s jegyei: Dunaparti Nándor, Vásáruti Antal és K. A. A.
Századok 1871. 68., 1872. 64. l.
Havi szemle 1869. 366., 433., 514., 561., 628. l.
Moenich-Vutkovich, M. Irók Névtára. Pozsony, 1876. 469–473. l.
Szöllősy Károly, szerzetes Rendek I. 171. l.
Petrik Könyvészete.
Karcsú, Vácz története IX. 469. l.
Kiszlingstein Könvészete.
Budapesti Hirlap 1893. 45. sz., önéletrajzi adatok és gyászjelentés.
