Karbula Emil,
Karbula Emil,
r. kath. esperes-plébános, szül. 1845. máj. 16. Zeybuson (Galiczia); szülei 1851-ben Debreczenbe költözvén át, itt végezte elemi iskoláit; majd Nagyváradon tanult mindaddig, míg 1860-ban belépett az egri napnevelő intézet növendékei közé. Minthogy a hittudományi tanfolyam végeztével nem volt meg még törvényes kora, az egyházmegyei hivatalnál nyert alkalmazást. 1868-ban misés papnak szentelték föl és segédlelkész lett Kápolnán, azután Mezőkövesden. 1876-ban ónodi lelkészszé nevezte ki főpásztora; itt kapta meg az esperességet is. 1889-től recski (Hevesm.) plébános volt. Meghalt 1894. szept. 19.
Czikkei az Egri Egyházmegyei Közlönyben (1871. A gyertyák használata isteni tiszteletünknél, 1872. A kath. papság vallási befolyásának tényezői, 1876. A gyermek gyóntatásáról, 3 közlés.)
Munkája: Egy ismeretlen életéből. Landsteiner Károly után németből ford. Eger, 1866. (Horváth Edével együtt. Külön nyomat a M. Sionból).
Petrik Könyvészete.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 130. l.
Schematismus Agriensis 1894. 194. l.
