Kaposi Béla,
Kaposi Béla,
hírlapíró, szép tehetségű, nemes ambitióval telt, de sokat szenvedett ifjú, egyike volt a sors ama mostoha gyermekeinek, a kik arra vannak kárhoztatva, hogy a kezdet legkezdetéről induljanak el pályájukra. Bécsben mint közönséges szedő kezdte meg a küzdelmet az élettel. Később, mikor sorsa jobbra fordult, ugyanott az orvosi egyetemet hallgatta s ebbe az időbe esnek első irodalmi kisérletei, melyek bécsi s budapesti lapokban jelentek meg. Nálunk legelőször a Fővárosi Lapokban tünt fel, melynek tárczarovatában gyakran írt Bécsből leveleket, érdekes é szellemes czikkeket (1885. 53. sz. Jókai Arany emberéről). Mikor Budapestre jött, egy ideig az Ország-Világnak segédszerkesztője s később is buzgó munkatársa volt (kéziratok és könyvek olvasása, rovatok összeállítása, közbe-közbe egy-egy novella, tárcza, regényfordítás, ez volt a nappali munkája) és késő délután már egy német napilapnál kezdett munkába, hol kevés megszakítással késő éjfélutánig kellett végeznie kiszabott munkáját. Ezenkívül a Pesti Naplóban és az Egyetértésben is gyakrabban jelentek meg czikkei. 1886. nov. 12. A telefoncz. egy felv. vígjátékát adták a nemzeti színházban (ism. Főv. lapok 314. sz., P. Napló 314., Egyetértés 314. sz. Nemzet 315. sz.); egy három felvonásos vígjátéka is volt benyújtva a nemzeti színházhoz, melyet feltételesen el is fogadtak előadásra. Át kellett volna dolgoznia darabját, de a halál kiragadta kezéből a tollat. Legutóbb a Neues Pester Journalnak volt belső dolgozótársa. Már hosszabb idő óta betegeskedett; midőn állapota aggasztóvá vált, hazaszállították szüleihez Kaposvárra, hol 1890. márcz. 22. lassú sorvadás vetett véget életének 32 éves korában.
1890: Ország-Világ 13. sz. arczk., Egyetértés 81., Főv. Lapok 81. P. Napló 81., Neues Pester Journal 81., Somogy 12. sz.
