Kálmán Farkas,
Kálmán Farkas,
ev. ref. lelkész, szül. 1838. okt. 15. Sió-Maroson (Veszprémm.), hol atyja K. József lelkész volt. A család, melyből származott, a Rákóczi idők óta folyton a papi pályán működött. A népiskolát Város-Hidvégen kezdte, hol atyja 1845-ben pap lett; 1848-ban a gyönki gymnasiumban tanult; öt osztályt végzett itt Filó Lajos, Kis Gábor és más tanárok vezetése alatt; további tanulmányai folytatására, 1852 őszén Pápára ment. Ugyanekkor, mint a zenében s énekben legjártasabb ifjú, karelnök és az ifjúsági zenekar vezetője s egyszersmind ifjúsági könyvtárnok is volt. Ez idő alatt nyert az összes zenetudományban Vid Károly ügyvéd és jeles zenész és Hannig Károly r. kath. kántor útmutatása folytán alaposabb kiképeztetést és már ekkor annyira vitte a hegedülést, hogy a pápai r. kath. nagy templomban a zenekarban rendesen közreműködött. Végezvén a theologiát, 1859 őszén Pátkára (Fehérm.) ment akadémiai rektorul. 1863-ban letette az első papi vizsgát és Szabadszálláson, majd Halason, végül Vajszlón káplánkodott. 1868-ban Madocsa, 1876. Sósvertike, 1878. Gyűd, végre 1885. Gyoma választotta rendes lelkészül, hol jelenleg is működik. Tagja a dunamelléki énekügyi bizottságnak. Legalaposabb ismerője a protestáns énekügynek, kivált történeti tekintetben; hathatósan működött az énekügy reformja mellett, melyet még 1862-ben pendített meg a Prot. Egyh. és Isk. Lapban.
Czikkei különösen énekügyiek, a Prot. Egyh. és Isk. Lapban (melynek 1862 óta munkatársa, 1877–78. Falusi tapasztalatok Vigil álnévvel, egyháztársadalmi czikksorozat, 1878. Az énekes könyvről, 1879. Régi egyházi dallamainkról, Énekszerzők, 1880. Töredékek a magyar ref. énektörténelemből, Énekszerzők, 1881. A nagy-dobszai énekes könyv, Az új énekes könyvről, A bártfai énekes könyv, 1882. Temetési énekek és szertartások, 1883. A Batthyányi-codex, 1884. A kecskeméti codex, Az ó-budai graduál, 1886. Egy «szó», énektörténelmi excursio, Dömötör Károly nagyharsányi ref. lelkész, 1887. Kolosy Elvira emlékezete, Emlékezés Édes Albertre sat.); a Prot. Tudom. Szemlében (1869. Észrevételek a «Jakab levelének viszonya Pál leveleihez» cz. czikkre, 1870. A hitről exegetikai értekezés Böhm K. ág. ev. theologus ellen); a Zenészeti Lapokban (1880–81. Pro aris et focis, polemiák bogisich Mihálynak A ker. egyház őszenéje cz. munkája ellen), az Egyet. Philol. Közlönyben (1884. A sárospataki codex); a Debreczeni Prot. Lapban (1885. Huszár Gál énekes könyve 1574, 1891. Anno 1698. irodalomtörténeti excursio a ref. halotti énekes könyvről); a Figyelőben (XXI. 1886. Adalékok a XVI. és XVII. század irodalomtörténetéhez); a Sárospataki Lapban (1887. Interpraetationes, Egy kis felvilágosítás, az énekügyről); a Téli Ujságban (1887. Emlékezzünk régiekről, a zsoltárírók 1888. Egy torony története); az Egyetértésben (1895. 108. sz. A magyar nótákról, 210., 226. sz. A dalszöveg); írt még az Ellenőr cz. politikai napilapba s a magyar és német humorisztikus lapokba A, a+b, Névtelen, Vig ferke, Hepcziás, Nagy Bőgős sat. álnevek alatt. Több dalt is szerzett, melyek elterjedtek.
Munkái:
Éneklőkar, avagy azoknak a tudósoknak és sz. poétáknak életrajza, kik által magyarországi reformátusok most használatban levő «énekes könyvé»-ben foglalt énekek szereztettek. Budapest, 1880. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap 1881. 1. sz.)
Uj Magyar Athenás, Újabbkori magyar protestáns egyházi írók életrajz-gyűjteménye. U. ott, 1882–85. (Sz. Kiss Károlylyal és Bierbrunner Gusztávval együtt.)
Kéziratban: Adalékok a 16. és 17. század irodalomtörténetéhez, az 1711-ig magyarul megjelent összes énekgyűjtemények ismertetése (sajtó alá rendezve).
Uj M. Athenás, 197. l. (Sz. Kiss Károly.)
M. Könyvészet 1880.
Theologiai Ismeretek Tára, Mező-Túr, 1896. II. 217. l. (Zoványi Jenő).
