Káldy Gyula,
Káldy Gyula,
a m. kir. operaház igazgatója, szül. 1838. decz. 18. Pesten; iskoláit a pesti piaristák gymnasiumában végezte s már kora ifjú éveiben a zene iránt nagy hajlamot és tehetséget mutatott, melyet nagy-szülői igyekeztek kifejteni. 1850-ben a nemzeti színház operájánál a Próféta cz. operában az egyik fiú szerepében énekelt. A pesti zenedében nyerte előzetes kiképzését, azután Bécsbe ment és az ottani conservatóriumban hat évig végezte be tanulmányait Fischoff és Sechter tanárok vezetése alatt. A zene elméletén és a zongorán kívül, majd minden hangszeren alapos képzettséget szerzett, a mi későbbi karnagyi s kompositori pályáján nagy előnyére vált. E mellett tanulmányozta az éneket és a hangszerelést; ugyanekkor elsajátította a franczia s olasz nyelvet. Bécsben La Grua a nagyhírű énekművésznő mellett ismétlő, kisérő s szereptanító volt. Az Akademia der Tonkunst által négyes szólamú karra kiírt pályázatnál 22 pályázó közül ő nyerte a pályadíjat; mint széphangú énekes három évig az udvari kápolna énekkarában mint magán énekes működött és az operaháznál is alkalma nyilt tehetségét érvényesíteni. Utazott Német-, Olasz- és Francziaországban. 1858. aug. a kolozsvári opera karnagyi állására szerződtették, hol 1866 májusig működött; 1860-ban a Bukarestben nagy sikerrel működött magyar operának igazgatója volt. Kolozsvárról 1866-ban Aradra ment, hol a színház karnagyi s művezetői állását töltötte be 1871-ig; azután karnagy volt Pécsett 1872. májusig. 1872. májusban Budapestre költözött és 1874. októberig volt karnagy; 1873-ban a nemzeti színházzal kapcsolatos szinitanodában énektanári s operakiművelési tanári állást nyert; itt működött 1881-ig. 1874-ben Richter János távoztával a budapesti zeneműkedvelők egylete karnagyának választotta. Mint ilyen 1882-ig nagy buzgalmat és tevékenységet fejtett ki; a klassikus zeneművek mellett egymásután mutatta be a modern és a magyar zeneirodalomnak is legjobb termékeit. Bizet és Massenet orchestralis műveivel szintén ő ismertette meg először a fővárosi közönséget. Hogy az énekoktatás terén minő keresett tanár volt ez időben, mutatja az is, hogy Koburg herczeg neje, a belga király nagy műveltségű leánya, őt választá tanárul. 1881-ben a nemzeti színház rendezője lett és 1884-ben a magyar kir. opera megnyilván, abban a főrendezői állást foglalta el, hol 1888 októberig működött. A Hugenották, Carmen, Borgia Lucretia operák rendezését a híres Bülow Henrik mintaelőadásoknak deklarálta. 1889. őszkor Nikolics Sándorral alapította a magyar zeneiskolát, melynek élén mint alelnök, igazgató s énektanár jelenleg is nemzeti szellemben működik. Nikolics Sándor halála után (1895) a magyar zene-egyesület közgyűlése őt választá elnökének és a magyar zeneiskola igazgatójának. 1895 februártól kezdve mint a magyar zene sajátságait előadó tanár az országos magyar kir. zeneakadémián működik, a m. kir. paedagogiumban pedig 1894. szeptembertől az éneket és a zenetörténetet tanítja. Mind a két intézetben, a tanító és tanárképesítő vizsgálatokhoz miniszteri biztosnak van kinevezve. 1895. aug. 18. (Nikisch távozása után) a m. kir. operaház igazgatójának nevezte ki a kormány. A paedagogiai téren is működött 1875-től 1879-ig Budapesten mint énektanár a felső leányiskolában és 1894–95-ben az állami paedagogiumban hasonló minőségben. Felolvasásokat tartott a m. tudom. akadémia dísztermében zenei mutatványok kiséretében, a néprajzi társaság gyűlésein 1892. márcz. 27. és 1894. máj. 20. A Thököly Imre, Rákóczi Ferencz korabeli és a közvetlen utána következő időből való dalok, nóták, egyházi énekek és tánczokról 1672–1792. és A régi magyar katona, tábori és hazai dalokról a magyar történelmi társulat ülésein 1895. márcz. 31., 1896. márcz. 25. és decz. 20.
Mint zeneszerző élénk tevékenységet fejtett ki, önálló művei közül fölemlítendők: a Zuávok, 3 felv. víg opera (szövegét írta Follinus Emil), mely 1868-ban Aradon került bemutatóra s később a fővárosban 25-nél több előadást ért; Ünnepi nyitány a székesfejérvári új magyar színház megnyitásához 1874; Bevezető zene, gróf Zichy Géza, Hazánk cz. opera és népszínmű egyveleghez 1892. az operaházban; Nyitány a 100 éves szini jubileum alkalmára, előadatott Kolozsvárt 1892; XVIII. századbeli tábori kép, előadatott 1895. máj. a m. kir. operában; a Te Deum laudamus férfikarra orgonakisérettel és négy trombitára írt műve, melyet 1891-ben Valeria királykisasszony eljegyzése alkalmával adtak elő; a férfi s vegyes karra írt szerzeményei közül fömelítést érdemelnek: a 16 kurucz dal, Márcziusban, Vándordal, Tavasz ébredése, Karácsony, Távolból üdvözlet cz. satb.; zenét a következő színművekhez szerzett. Kolozsvárt: Szigligeti, Mátyás király lesz (1858); Benedek József, Szegedi kupecz (1859); Katona József, Lucza széke; Tóth Kálmán, Dobó Katicza (1862); Szigligeti Ede, Istenhegyi székely leány (1863); Haray Viktor, Székely támad (1864); Szigeti József, Széchy Mária (1865); P. Szatmáry Károly, Mátyás király Erdélyben (1865); Aradon: Lukácsi Sándor, zsidó honvéd. Ubrik Borbála, Zsidó apácza, Kurta szoknyás leány (1868–69.); Budapesten: Szépfaludy Ö. Ferencz. Amerika (1873); Szegfi Mór, Senki leánya; Moliére, Urhatnám polgár; Feuillet Octáv, Erdő szépe (1881); Shakespeare Otelló (1882); Dóczy Lajos, Utolsó szerelem (1883); Erckmann. Két Rantzau. E gazdag munkásságot még számos férfi- és vegyes karra írott dalai egészítik ki; különös felemlítést érdemel újabban kiadott négy becses műve: A régi magyar zene kincsei (I., II. füzet zongorára négy kézre), mely Bihari, Lavotta, Csermák, az öreg Boka András és Rózsavölgyi legszebb műveit tartalmazza.
Czikkei a Fővárosi Lapokban (1878., 186., 187. sz. zenészeti tárczák a világtárlatról, a párisi színházakról és az ottani zeneviszonyokról, 1880. 275. sz. A magyar operák, 1888. 346. sz. Erkel Ferenczről, a m. kir. opera öt évi működése, 1889. 178. sz. A franczia nagy forradalom zeneművei); a Zenelapban (1888. Az operaénekesek és énekesnők díjazásáról); A Budapesti Ujságban (1889. nov. 15., 17. Apróságok a m. kir. operaházból); a Zenevilágban (1890. Mátyás király a külföldi s a hazai opera irodalomban); az Ethnographiában (III. 1892. A Thököly Imre és Rákóczy Ferencz korabeli dalok, egyházi énekek, tánczok; németül az Ung. Revueben); a M. Szalonban (1894. Régi magyar harczi és katonadalok); az Új Időkben 1895. (Két régi hegedűsről: Barna Mihály, Czinka Panna); Az Osztrák-magyar Monarchiában (A világi zene); Az ezredéses magyar állam és népe cz. műben (Bpest, 1896. A magyar zene.) A Pallas Nagy Lexikonában (I–XIII. k. Bpest, 1893–96.) a magyar zene és táncz czikkeit írta. Fordította: Rochefort H., Putifárné egy felv. vígj. és Kaiser H., Legelőször színházban, egy felv. vígj. francziából.
Munkái:
A régi magyar zene kincsei. Bpest, 1890. Két füzet. (Zongorára négy kézre 29 zenedarab.)
Kurucz dalok. U. ott, 1892. (Énekre zongorakisérettel, 29 zenedarab, 3 hat régi dallal bőv. kiadása. U. ott, 1896.)
Régi magyar harczi dalok és verbunkosok 1716–1809. U. ott, 1893. (30 zenedarab.)
Az 1848–49. szabadságharcz dalai és indulói. U. ott, 1895. (56 dal, táncz és induló. Ism. Nemzet 232., Főv. L. 234., P. Napló 235. Bud. Hirlap 231., Politikai Heti Szemle 35. sz.)
Az 1821–1861. években keletkezett magyar történeti énekekről és indulókról. Bpest, 1895. (M. történelmi társulat felolvasásai I.)
A régi és újabb magyar tánczokról 1563–1848. U. ott, 1896. (M. tört. társ. felolvasásai II.)
XVI., XVII., XVIII. századi magyar történeti énekek. U. ott, 1897. (Magyar történelmi társ. felolvasásai III.)
Vasárnapi Ujság 1892. 50. sz. arczk., 1895. 35. sz. arczk.
Otthon 1895. arczk.
M. Geniusz 1895. 33. sz. arczk.
M. Könyvészet 1895.
Pallas Nagy Lexikona X. 39. l. (id. Ábrányi Kornél).
Corvina 1897. 6. sz. és önéletrajzi adatok.
