Kádár Ambrus,
Kádár Ambrus,
theologiai doktor és kanonok, szül. 1845. febr. 14. Akna-Sugatagon (Máramarosm.); a főgymnasiumot Szatmárt végezte; a theologiai tanfolyamot, mint a Pázmányintézet növendéke a bécsi egyetemen hallgatta. 1872–1874-ig a bécsi sz. Ágostonról nevezett felsőbb nevelőintézet tagja volt. 1874. nov. 1-től a szatmári egyházmegyei hivatalnál alkalmaztatott mint iktató; 1875-ben theologiai doktor, püspöki szertartó, szentszéki aljegyző, 1877-ben szentszéki jegyző, 1877. decz. 30. püspöki titkár, 1882. szentszéki ülnök, 1884. nov. pápai kamarás, 1887. tiszteletbeli kanonok és 1892-ben a püspöki iroda igazgatója, később a papnevelőintézet rektora lett.
A Religióba (1876–85.) egyházjogi czikket írt; értekezései jelentek meg a Kath. Theol. Folyóiratban (1883-tól); a Bölcseleti Folyóiratban (1889. Boëtius bölcseleti hatása); a szatmári Heti Szemlében (1897. 10. sz. A szatmári püspöki megye megalapításának kulturalis hatása).
Munkái:
Az egyházi törvényhozás társadalmi jelentősége. Szatmár, 1882.
A világi hivek közreműködése az egyházban. Bpest, 1890.
M. könyvészet 1882., 1890.
M. Sion 1893. 451. l.
Schematismus Szatmáriensis 1893. 69., 244. l. és önéletrajzi adatok.
