Kacskovics Lajos,

Teljes szövegű keresés

Kacskovics Lajos,
nyug. kir. törvényszéki biró, a tud. akadémia levelező tagja, előbbinek testvéröcscse, szül. 1806. máj. 29. Mohorán (Nógrádm.); a gymnasiumot Pesten (1814–18-ig) végezte, mindig az elsők közt és gyakran kitüntetve; a bölcseletet a váczi lyceumben tanulta; a jogi tudományokat 1823-tól a győri akadémiában, a két utóbbi évet azonban a pesti egyetemen hallgatta s a törvény gyakorlati pályára lépett. Még mint gymnasista megtanult latinul és németül; mint jogász megtanulta a franczia nyelvet (később megtanult angolul is.) Az 1825. országgyűlés alatt mint kir. táblai jegyző (jurátus) lépett a köz-életpályára. Az országgyűlés után K. társadalmi kedvező viszonyainál fogva az Aurora-körbe, a nemzeti haladásnak ez irányadó irodalmi társaság körébe lépett; megismerkedett Kisfaludy Károlylyal, Szemere Miklós útján Bajzával, majd Vörösmartyval, Toldyval, Zádorral és másokkal, kiknek buzdítására költeményeivel föllépett az akkori folyóiratokban. De a költészet nem az ő világa volt; a természettudományok iránt erősebben vonzódott. Családi viszonyainál fogva a jogászi pályára szánta élete munkásságát és 1829-ben ügyvédi oklevelet szerzett; előbb Eötvös József, majd Fejes Antal kir. ügyigazgatósági ügyészhez állott segédül. A m. kir. kincstár kir. biztosi minőségben főnökét Fejes Antalt a bányavárosokba küldötte, 1831 elején K. is vele indult Selmeczre, majd Körmöczre. Ezen kirándulás alatt tett munkálkodásának hatása alatt a m. tudom. akadémia 1837. szept. 7. levelező tagjai sorába választotta. Szorgalmasan kutatta a levéltárakat. Ezenközben Pozsonyban megnyilt az 1832. országgyűlés. K. politikai s jogi ismereteinek bővítése végett vágyván oda, Nógrádvármegye egyik követe mellett, mint gróf Bertholdt József absentista képviselője vett abban részt. Itt azon szerencsében is részesült, hogy a haza akkori nevezetesebb férfiaival, gr. Széchenyi Istvánnal, báró Wesselényi Miklóssal, Kossuth Lajossal, Bezerédi Istvánnal és másokkal közelebbi ismeretségbe jutott. Itten Constitutionnel cz. alatt egy diaetai hirlapot kezdett kiadni; midőn Kossuth Országgyűlési Tudósításait megindította, K. lapjának folytatásától visszalépett; azonban a kerületi ülések naplójának szerkesztői mellé, a naplónak tollba mondójává őt választották. Másfél évet töltött Pozsonyban, azután visszatért Pestre. Hazánkban a magyar nemzetiségnek minden irányban terjesztése czéljából alakult kisdedóvóintézeteket terjesztő társulatba belépett, annak ügyét hathatósan előmozdította és buzgó titkára volt; főérdeme, hogy tíz év mulva hazánkban a kisdedóvóintézetek száma hetvenre szaporodott. E közben ügyvédi pályáját elhagyta s az éppen keletkezőben levő országos magyar gazdasági egyesület titkárának választotta meg. 1843. máj. 21. Pest városa főjegyzői tollát adta kezébe. Ekkor a kisdedóvói- és gazdasági egyesületek titkárságáról lemondott ugyan, de ezek czéljainak előmozdításával élete végeig foglalkozott. A fővárosnál különösen a magyar nyelv jogos főlényének elismertetésére törekedett szakadatlanul. A magyar lovas és gyalog polgári őrsereg magyar vezényszavait harmad magával gyűjté és szerkeszté össze. 1848-ban képviselő lett; ott volt Debreczenben, majd Buda bevétele után ismét Pesten; ministeri osztálytanácsos lett. Volt Szegeden és lőn Világos után bujdosó, majd honn az ősi házban lappangó. Végre megkegyelmezetten huzódott meg ősi fészkében és lett mezei gazda s gyermekeinek oktatója. Az 1860. politikai fordulat ismét az alkotmányos küzdelmek árjaiba sodorta. Újra végig játszta szerepét, mint Pest városi főjegyző s az 1861 országgyűlésre Ferencz-városi képviselő. A rövid alkotmányoskodás után hivataláról lemondott és ismét az országos kisdedóvó-egyesület és a magyar iparbank rendes ügyésze, az új alakzatban felújult országos kertészeti társulatnak titkára lett. Midőn a magánélet követelményei szülőföldjére, gazdasága közelébe szólíták, akkor sem vonakodott a közszolgálat terheitől. 1865-ben a nógrádmegyei kir. törvényszéknél vállalt birói hivatalt és itt működött,. míg 1874-ben hanyatló testi ereje nyugalomba vonulni késztette. De azontúl is, mint megyei bizottsági tag részt vett a közélet mozzanataiban. Meghalt 1891. decz. 9. Sőj pusztán (Nógrádm.) A m. tudom. akadémiában 1892. ápr. 25. Nagy Iván tartott fölötte emlékbeszédet.
Költeményei a Koszorúban (1830. Emmához-Schiller után és Epigrammák Gy-fy álnév alatt); az Uraniában (1830–32. költemények Gyászfy álnév alatt); czikkei a Társalkodóban (1831. Én is voltam valaha egy szép asszony kocsisa, allegoria, Humoristikus elmefuttatás a júliusi forradalomról, Vörösmarty Fátyol titkai-nak ism., 1832–34.); a Tudományos Gyűjteményben (1831. IX., X., XII. 1832. IV., IX. Az alsó-magyarországi érczmívelésről, 1831. III. Egy-két lap a kritikáról. K. L. (?) VIII. Régiségek, 1832. III. könyvism.); a Tudománytárban (1835. VI. Pótlékok az 1703–1707-ki magyar történetekhez Zweig János Kristóf német kézirati naplójából kivonva és magyarra fordítva); a Társalkodóban (1837. 99., 100. sz. Jószágszerzés és haszonbérlés, 1843. 7. sz. hazafiui kérelem a cséplőgépek ügyében); a Honművészben (1838. 15. sz. A kisdedóvó intézeteket Magyarországon terjesztő egyesület. Pest, febr. 15. 1838.); a Gazdasági lapokban (1857., 1859–62.): a Pesti Naplóban (1859. 48. sz. Szózat irodalmunk érdekében.)
Munkái:
A kisded-óvásról. Buda, 1843. (Akadémiai székfoglaló 1837-ben. Közlemények a kisdedóvás és elemi nevelés köréből I. füzet, 1. cz. Szerkesztette...)
Emlékbeszéd gr. Brunszvik M. Terézia fölött máj. 18. Pest, 1865. (Előbb a Pesti Napló 117., 118. sz.)
Szerkesztette a Constitutionnel cz. országgyűlési tudósításokat 1835-ben Pozsonyban, kéziratban; a Gazdasági Tudósításokat 1837-től 1842. végeit, a két utóbbi évfolyamot Török János segédlete mellett; a Magyar Gazda cz. hetilapot 1841-től 1843. májusig Török Jánossal együtt, melynek sajtóügyi 4000 frtnyi biztosítékát atyja vállalta birtokára; a Műipar cz. lapot 1841. júl. 1-től decz. 23-ig összesen 51 számot Török Jánossal; a Mezőgazdasági Nefelejtset 1841-től 1843-ig Török Jánossal, a Mezei Naptárt 1840–1844-ig öt évig Török Jánossal együtt, az 1842. évfolyam 40,000 példányban elfogyott; a Kisdedóvó intézeteket terjesztő országos egyesült Évlapjait 1837-től 1843-ig; a Gazdasági Kistükört 1843-ban Csapó Dániellel, A mezei gazdaság alapos ismeretére vezető Kalauzt 1843-ban Török Jánossal és a Kertészeti Füzeteket 1862-ben Pesten.
A Körmöczbánya városa levéltárából régi okmányokat másolt; a Jogtudományi műszótárhoz gyűjtéssel járult; a bányászati műszavaknak Bugát Pál és Zlamál Vilmos által történt összegyűjtésében és magyarra fordításában közreműködött; a bányászati törvényjavaslat szerkesztésében jelentékeny részt vett.
Kéziratban maradtak: Testőr cz. novelle 1841.; önéletrajza 1888 sat.; a m. n. múzeum kézirattárában vannak: Magányom cz. költeménye, négy epigrammája Gyászfy álnévvel és levele Vácz 1830. decz. 27 4r. 4 lap.
Álnevei: Gyertyánfy, Komlóssy és Kúthy a Jelenkorban és Társalkodóban (1833–34.)
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 575. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai VI. 12. l.
Ország Tükre 1862. 16. sz. arczk. (Marastoni rajza).
Szinnyei Repertóriuma. Természettudományok 682.
Nemzet 1887. 245. sz.
Petrik Bibliogr.
Nagy Iván, Emlékbeszéd Kacskovics Lajos l. tagról. Bpest, 1892.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT