Görgey Arthur (görgői és toporczi),
Görgey Arthur (görgői és toporczi),
1848–49. honvéd-tábornok, G. György földbirtokos, megyei főadószedő, táblabiró és Perczián Vilma lőcsei kereskedő leányának fia, szül. 1818. jan. 30. Toporczon Szepesm.; tanult a kézsmárki s eperjesi ág. ev. iskolákban; 1832-ben a tullni cs. kir. utászkari iskolába vétetett föl, hol öt évig folytatta tanulmányait. 1837-ben Beregmegye ajánlatára, mint hadnagy, a m. kir. nemesi testőrségbe s onnét 1842-ben mint főhadnagy a nádor-huszár-ezredbe lépett. 1845. júl. 23-án odahagyta a katonaságot és a prágai egyetemen régi kedvencz tárgyát, a vegyészetet tanulmányozta, mit addig édes atyja, ki időközben meghalt, ellenzett. Prágában megnősülvén Toporczra vonult vissza. 1848 tavaszán Pestre jött, hol a vegytani tanári állásra pályázni szándékozott. Azonban a viszonyok harczias alakulása folytán jún. 13. mint százados az 5. honvédzászlóaljba lépett; aug. 27. őrnagygyá és a tiszáninneni kerületi önkéntes mozgó nemzetőrség szervező parancsnokává neveztetett ki. Jellachich beütésekor gróf Battyhyány L. miniszterelnök által, mint hadparancsnok, korlátlan meghatalmazással a Csepel szigetére rendeltetett és ott az általa felállított hadi törvényszék hajtotta végre Zichy Ödön gróf kivégeztetését. Ez vonta a közfigyelmet G.-re, s talán ez alkalommal tanusított vas határozottsága vonta reá Kossuth L. szemeit is, kinek ez időben kedvencze lett. Részt vett Perczel Mór alatt azon sikerdús hadjáratban, mely Róth és Philippovits hadtestének elfogásával végződött Ozoránál, melynek egyik vezérlő szelleme ő volt; okt. 9. ezredessé mozdíttatott elő s Pozsonynál gondoskodott a sánczépítésről. A schwechati ütközet után G. vette át a fővezérséget. Midőn Windischgrätz hg. az országba nyomúlt, G. a még gyakorlatlan seregével, kénytelenségből, folytonosan retirált a fővárosig. E miatt már ekkor voltak összeütközései Kossuthtal és a kormánynyal. A moóri szerencsétlen ütközet után a főváros is föladatott. A sereg egy részével G. a bányavárosokba sietett. Váczon adta ki azt a proclamátióját, melyben nyiltan kimondá, hogy ő V. Ferdinánd király ő felségeért és a márcziusi nyereményekért harczol. A nevezetes felsőmagyarországi téli visszavonulás G. vezéri tehetségének egyik fényes bizonyítványa. Környezeténél mindvégig megmaradt a monarchicus szellem, valamint a kormány s polg. hatalom iránti feszültség, sőt lenézés és engedetlenség. Tetemesen növekedett ez 1849. febr., midőn Dembinszkynek fővezérré kinveztetése megtörtént. A kápolnai ütközet (febr. 26–28.) alkalmával azonban Dembinszky, mint a helyi viszonyokkal ismeretlen, menthetlen strategiai s főleg taktikai hibákat követett el; ekkor G. ellenszenve kitört, mely azzal végződött, hogy Dembinszky Tisza-Füreden Szemere Bertalan főkormánybiztos által letétetett és G. neveztetett ki ideiglenes fővezérré. Ez ellen Kossuth sem tehetett egyebet, mint hogy Vetter tábornokot neveztette ki fővezérré; de ez megbetegedett és a fővezéri hatalom ideiglenesen ismét G. kezében maradt; márcz. 9. a katonai érdemrend második osztályával diszíttetett föl. Következett a fényes áprilisi hadjárat a győzelmek szakadatlan sorával Hatvantól (Hatvan április 2., Tápió-Bicske ápr. 4. Isaszeg ápr. 6. Vácz ápr. 10., Nagy-Sarló ápr. 19., Komárom fölmentése ápr. 26.) Komáromig, melynek sikere a kormányelnököt is kibékélteté Görgeyvel. A győzelmek sorát megszakítva, a kormány rendelete szerint Buda várát fogta ostrom alá, melyet tizenkét heves és véres nap után elszánt honvédeivel máj. 21. be is vett. Kossuth L. kormányzó máj. 2. altábornagygyá nevezte ki s a katonai érdemrend nagykeresztjével díszítette föl. Még ápr. 14. hadügyminiszterré is kineveztetett; a miniszterséget elvállalta ugyan, tárczájával azonban vezéri foglalatosságai mellett keveset bíbelődhetett s alig-alig jelent meg Debreczenben, hol egy ideig Klapka volt helyettese; mint hadügyminiszter fizetést nem vett fel, G. mint vezér s mint hadügyminiszter igen szigorú volt. Hadtesténél hasonlíthatatlanúl kitűnőbb is volt a fegyelem, mint más hadtesteknél: minden kötelességfelejtést, fegyelmetlenséget letevéssel, gyakran lőpor- és golyóval büntetett. Ez időben tanusított magatartásával ugyan külsőleg az április 14. függetlenségi nyilatkozatot elismerni látszott, de e miatt fel volt indulva s az ügy diadalában kétkedett. A nyári hadjárat kezdetével az egyenetlenség is fejlett, és az oroszok az Ausztriával kötött bevatakozási szerződés alapján több ponton át az országba nyomúltak. Máj. 21. Kossuth Bemet bizta meg, hogy a feldunai főhadsereget Bécs ellen vezesse; Bem azonban nem jött el a fővezérség átvételére s így G. tényleg tovább is a hadsereg élén maradt és júniusban megtámadta Haynaut a Vágnál, 20. Perednél győz, 21. a hátráló osztrákoknak segítségűl jött orosz Paniutint visszanyomja s a kormány meghagyásából Komáromnál concentrálja hadi erejét. Az ácsi (júl. 2.) véres ütközetben személyes hősiességének fényes jelét adá és fején kapott aggasztó sebbel vonúlt vissza Komáromba. Miután G. intézkedése szerint Klapka vezetése alatt a Haynau-Paniutin hadseregén keresztűl megkisérlett áttörés a Duna jobb partján nem sikerült, a kormány ekkor meghagyá, hogy G. Komáromot legott odahagyva, a Tiszavidékén álló déli hadsereghez csatlakozzék. Július 13. a Tisza felé indúlt. Folytonos küzdelemben folytatta útját az orosz seregek támadásai közt és a váczi (július 15.), sajói, hernádi fényes ütközetek nem adhattak a harcznak szerencsésb fordulatot, míg végűl Nagy Sándornak Debreczen melletti megveretése (augusztus 2.) által tetemesen gyöngíttetvén, elkedvetlenített és fáradt seregével aug. 8. Aradra érkezett, hova már előtte a kormány is menekűlt. Ezen visszavonulás G. vezéri lángeszét és katonai tehetségeit ujból tanúsítá. A déli hadsereggel nem egyesülhetett már, mert ez időközben (aug. 9.) szétveretett. Az aradi vár volt tanuja azon jelenetnek, midőn Kossuth, erkölcsileg kényszerítve, a katonai s polgári főhatalmat Görgeynek átadá, s mielőtt ezt G. aug. 11. estve 8 órakor átvette, a várat elhagyá. A vitéz katona tehát dictátorrá lett, de már későn. Az orosz főerő által hátulról szoríttatva, Erdélytől Lüders tábornok által elmetszve, a Maros túlpartján az osztrák hadsereg főteste által fenyegetve, már aug. 13. végrehajtá a legvégsőt Világosnál, letevé a fegyvert és 20 ezernyi gyalogságból, kétezer főnyi lovasságból álló hadsereggel és 130 ágyúval kegyelemre megadta magát a Rüdiger tábornok alatt álló oroszoknak. A fegyverletevés után G. maga előbb a czártól, azután az osztrák császártól kegyelmet nyert és Klagenfurtba belebbezve élt a koronázásig. Itt írta önvédelmére emlékiratát. Az alkotmánynak 1867-ben történt helyreálltával, a hazába visszatért G. neve is ujból fölmerűlt, és midőn a Gazdátlan levelekben újabb tisztázó adatokat közölt, mellette és ellene vita keletkezett hirlapok- és röpiratokban. 1884. máj. 30. 268 egykori honvédtiszt sajátkezű aláírásával mondta ki G. rehabilitálását (ezen okirat a m. n. múzeumban van elhelyezve). Ez ismét mozgalmat indított a hirlapokban és röpiratokban. Jelenleg testvéröcscse Görgey István visegrádi nyaralójában visszavonultan él.
Czikkei a Márczius Tizenötödikében (1848. Egy quiétált huszártiszt aláírással), a Pesti Naplóban (1861. 31. sz. G. levele a szerkesztőhöz, Viktring, febr. 1., 1867. 126. sz. G. nyilt kérelme Kossuth Lajoshoz, Viktring, máj. 29.), a Honban (1867. 231. sz. Történészeti megjegyzések, Jókai válaszával), a Budapesti Szemlében (VII–XIV. 1875–77. Dembinszky emlékiratairól, Demár János álnévvel, XXV., XXVI. 1881. Kossuth és Görgei, Még egyszer Kossuth és Görgei.)
Proclamátiói: Katonák és nemzetőrök! Pozsony, 1848 nov. 3. (ívrét, egész ív), Szózat. Pozsony, 1848. nov. 3. (ívrét, egész ív, magyar-német), A felállítandó magyar honvéd építész-kar érdekében, Pozsony, 1848. nov. 5., ívr. falragasz, Szózat. Önkéntes nemzetőrök! Pozsony, 1848. nov. 23., falragasz, Szózat a magyar hadsereghez! (1848. decz., ívrét, félív), Aufruf an die Herren Ober- und Unteroffiziere und Kadetten der Armee (Hely és év n., ívr. félív), A feldunai magyar királyi hadsereg nyilatkozata. Pozsony, 1848. decz. 10. (ívrét, egész ív, magyar-német), Vitézek! 1849. jan., G. a magyar hadsereghez. Vácz, 1849. ápr. 10., G. a magyar hadsereghez. Komárom, 1849. ápr. 29., G., a magyar hadsereg főparancsnoka a néphez. (Bpest, 1849. ápr. végén), Fölszóllítás! (Henczihez), Buda, 1849. máj. 4. (ívr., egy ív; ugyanez németűl, Hentzi válaszával), G. Klapkához, Buda, 1849. máj. 6. (német), G. a miniszteri tanácshoz. Komárom, 1849. júl. 2., G. Rüdigerhez, 1849. júl. (német), G. Paskievitschhez. Rimaszombat, 1849. júl. 21. (német), G. Nagy Sándor, Leiningen és Pöltenberg tábornokokhoz. 1849. júl. 21. (német), G. Rüdigerhez. Ó-Arad. 1849. aug. 11. (német és magyar), Polgárok, Aradvára, 1859. aug. 11. (ívrét, egy ív, magyar-német, Kossuth nyilatkozatával a nemzethez), G. Klapkához, Nagyvárad, 1849. aug. 16., G. báró Steinhez az erdélyi hadak főparancsnokához. Nagyvárad, 1849. aug. 16. (német.)
Munkái:
1. Über die festen, flüchtigen, fetten Säueren des Cocusnussöles. Wien, 1848. (Különnyomat a Sitzungsberichte der kais. Akademie der Wissenschaften; 40 p. frttal jutalmazott munka. Egyidejűleg a Liebig, Annalen der Chemie und Pharmacie cz. folyóiratban is.)
2. Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. Leipzig, 1852. Két kötet; (angolul London, 1852., olaszul Torino, 1852., svédül Stockholm, 1852., Kmety György birálata. London 1852. németül.)
3. Gazdátlan levelek. Pest, 1867. (németül Lipcse, 1867.)
4. Mit köszönünk a forradalomnak? Bpest, 1875. (Névtelenül.)
Levele Assermannhoz, Viktring, 1867. aug. 4. (Hentaller Lajos gyűjteményében.)
1848–49. levelezési és parancskönyvei, valamint vegyes iratai, úgy szintén a Görgey-család levéltára a m. n. múzeumban vannak letéteményezve.
Arczképe: olajfestés Barabástól (Bánfai Simon kir. tanácsos birtokában Pécsett), ezután kőnyomat 1849-ben; C. C. A. Last-tól; Alophetól Párisban, Goupil et Cie; Kurowsky után Remi-től (Berlin, Rocca); Borowsky után Bülow-tól (Berlin, Rocca); olajfestés Paczkától, ennek birtokában van Rómában.
Nevét 1848 óta Görgei-nek írja.
Közlöny 1848. 7., 81., 117., 120–122., 124., 126., 145., 147., 173., 178–179., 194., 200., 203. sz. 1849. 3., 10., 26–28., 49., 81., 89., 93., 97., 100., 106., 108., 111., 113., 120., 125., 132., 135., 137., 139. sz.
Pesti Hirlap 1848. 147., 179., 181., 191., 203., 227., 232., 233., 241., 245–46. sz.
Honvéd 1848. 9., 71. sz. 1849. 85., 86., 89., 113., 122., 123., 128., 166., 179. sz.
Esti Lap 1848. 15. sz.
1849: Respublica 7., 15., 17. sz. Szegedi Hirlap 8., 20. sz. Komáromi Értesítő ápr. 21., máj. 15., 23., jún. 8. (életr.) Komáromi Lapok 2. sz. (Lisznyai "Görgei" cz. költ.) 8., 9., 48., 53. sz. (Bulcsú "Világosvár" cz. költ.), 65. sz. Allg. Zeitung (Pressburg), 12. sz. Oesterr. Courier (Bäuerle) Wien, 220., 221., 231. szám. Oesterr. Volksbote Wien, 203. sz. (G. Prágában) 207., 226., 257., 269., 270. sz. 1850. 148. sz. (Irányi D.) Wiesner, A. C., Ungarns Fall und Görgey's Verrath Zürich. Ludasi Mór, Pest ágyúzása és Buda megostromlása. Pest. Putnoki József, Budavár bevétele 1849-ben. (Népirat.) Die magyarische Revolution. Pest. Boldényi J. (Szabó Pál), Page de la revolution Hongroise. Paris.
1850: Kossuth, Die Catastrophe in Ungarn. Leipzig. Lewitschnigg, Heinrich Ritter v., Kossuth und seine Bannerschaft. Pest, I. 62–80. l. Rittersberg, Kapesni slovniček. (Tört. szótár.) Prága. I. 500–570. l. Weldycz, Sylvester, Der Antheil der Poten an dem ungarischen Freiheitskampfe. 1848–49. Altona. Lapinsky, Theophil. Feldzug der ungarischen Haupt-Armee im J. 1848. Hamburg. Kritische Bemerkungen von Fr. Ign. Nedbal. Hamburg. Horn, I. F.-Arthur Görgey és Ein Beitrag zur Geschichte der ung. Revolution. Leipzig. Wolf, Sigism., A. Görgey, eine Charakteristik. Leipzig. Steger Dr. Fr., Ergänzungs-Conversations-Lexikon. Leipzig. V. 714. l. Goergey's Förräderi. Afslöjadt of Ludvig Kossuth. Göthaborg. Aufzeichnungen eines Honvéd. Leipzig. Két kötet. Irányi és Chassin, Histoire politique de la Revolution de Hongrie, Paris. Tolstoy I., Relation des opérations de ľ armée russe en Hongrie. Paris. Szilágyi Sándor, A magyar forradalom története. A magyar forradalom napjai 1849. júl. 1. után, Görgei és fegyverletétele, Kossuth a forradalom végnapjairól, A magyar forradalom férfiai. Pest. Görgey-Klapka. Világos. Komorn. Leipzig u. Pest. Der Feldzug in Ungarn und Siebenbürgen im Sommer des J. 1849. Pesth. Memoiren v. Georg Klapka, Leipzig. Schlesinger Max, Aus Ungarn-Berlin. Szenen und Bilder aus dem ungarischen Revolutions-Kriege. Pesth. 52., 91. l. Aufseichnungen eines Honvéd. Leipzig. Két kötet. Kocziczka Franz. Der Winter-Feldzug des Graf Schlick'schen Armeekorps 1848–49. Olmütz. Ruge. A., Die letzten Wochen Ungarns. Leipzig. Günther J., Die Ereignisse des Jahres 1848 in ihrer Zeitfolge und ihren Zusammenhange dargestellt. Jena. Pinto, Michel Angelo, Don Pirlone a Roma. Torino. Három kötet, (305 gúnyképpel, a III. kötet a magyar szabadságharczra vonatkozó képekkel.) Streckfuss Adolf, Der Freiheitskampf in Ungarn in den Jahren 1848. u. 1849. Berlin. Magyar Emléklapok I. 56. l. Görgey und die Capitulation bei Világos. Von einem Officiere des Generalstabs der ungarischen Armee. Leipzig. Görgei Buda alatt. Német novella. Pest. (Olcsó Szépir. Könyvtár 2.) Pesti Napló 1850. 29. sz. (Szemere B.), 44- 67. sz. (Breier Ede, G. Buda alatt. Tört. regény németből ford.) M. Hirlap 97. sz. (G. ifjúsága), 321. sz.. Kölnische Zeitung 117., 147. sz. (Irányi D.) 220. sz. (Pulszky F.) Oesterr. Soldatenfreund Wien. 8. sz. Ostdeutsche Post. Wien. 69. sz. Pester Morgenblatt 96–99. sz. Reichszeitung Wien, 88. sz. Schnellpost Wien, 268., 271., 275., 279. sz. Frankfurter Zeitung 1. sz. Allg. Zeitung, Augsburg. Beilage 117., 129. sz. Deutsche Monatschrift für Politik. Stuttgart. I. 171. l.
1851: Kemény Zs. báró, Forradalom után és Még egy szó a forradalom után Pest, 1851. Ein Oesterreichischer Commentar zu der Russischen Darstellung des ungarischen Revolutionskrieges. Pesth. Zur Geschichte des ungarischen Freiheits-Kampfes. Leipzig. I. 155–176. l. Bericht über die Kriegs-Operationen der Russischen Truppen gegen die ungarischen Rebellen im J. 1849. Berlin. Szillányi, Komorn im J. 1849. Leipzig. Der Winterfeldzug 1848–49. in Ungarn. Wien. Ungarnspolitische Charaktere von F. R. Mainz. Klapka, Georg. Naitonalkrieg in Ungarn u. Siebenbürgen. Leipzig. Két kötet. Didaskalia Frankfurt 290. sz. (G. klagenfurti tartózkodása). Beck (Wilhelmine Baronin), Memoiren einer Dame. London. Két kötet, Blaze de Bury, H. Voyage en Austriche, en Hongrie et en Alemagne, pendant les événements de 1848 et 1849. Paris. (Ugyanez németűl, Weimar.)
1852: Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 19. l. Butharyna, Jerzegói pamietnik 1848–49. Paris. (Emlékiratok). Magazin für die Literatur des Auslandes 79. sz. Wanderer, Wien, 210., 211. sz. Lloyd. Wien 105. sz.
1853: Welden, Ludwig Freiherr von, Episoden aus meinem Leben. Gratz. Majláth, Joh., Neuere Geschichte der Magyaren. Regensburg. Két kötet. Szemere, B., Arthur Görgei. Hamburg. (Polit. Charakterskizzen II.) Némedy, Die Belagerung der Festung Ofen in den Jahren 1686 und 1849. Pesth. Kmety. Georg, Arthur Görgey. Leipzig.
1855: Balleydier, Alphons de, Histoire de la guerre de Hongrie en 1848–49. Paris.
1856: Kovács, Emerich, Kampf und Verrath. Grimma. Carinthia. Klagenfurt, 44., 45., 47. sat. sz.
1857: Nagy Iván, Magyarország Családai. Pest, IV. 437. l. Wiener Vorstadt-Zeitung 140. sz.
1858: Inkey von Pallin, Meine Rückerinnerungen an den Feldzug 1848–49. Wien. Starck, J. Beitrag zur Geschichte des Winterfeldzuges in Ungarn von 1848 u. 1849. Wien.
1860: Rüstow, Geschichte des Ungarischen insurrections-Krieges im J. 1848 u. 1849. Zürich, 1860–61. Két kötet. (Magyarul Áldor Imrétől, Pest, 1866.)
1861: Mészáros Károly, Kossuth levelei a magyar szabadságharcz karvezéreivel. Ungvár. Honvédek Könyve. Pest, 1861–62. Három kötet. Új folyam 1867–68. Három füzet. Pimodan, Erinnerungen aus den Feldzügen in Italien und Ungarn. 1848 u. 1849. Leipzig. Népbarát 308. l. (Vas Gereben.) Üstökös 2. sz. (Jókai.)
1862: Asbóth Emlékiratai az 1848–49. magyarországi hadjáratból. Pest.
1865: Horváth Mihály, Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. Genf. Három kötet.
1866. Netoliczka, August, Geschichte des k. k. g. Linien-Infanterie Regiments Graf Hartmann-Clarsten, Comorn. 299–312. l.
1867: Mészáros Lázár Emlékiratai. Pest, Két kötet. (Görgei István) A moóri csata. Történet-kritikai tanulmány. Irta P. Pest. Assermann Ferencz, Egy nyilt szó Görgei Arthur honvédtábornok ügyéhez. Pest. Asbóth Lajos, Görgei... Czáfolat Assermann honvédezredes és ministeri titkár védiratára. Függelék: Észrevételek Görgei. Gazdátlan leveleire. Pest, Viszhang a czáfolatra. Assermanntól. Pest. 1868. Magyarország képekben 355. l. Potemkin (Egervári) Ödön, A magyar hadsereg feloszlásának okai. Pest.
1868: Ungarns vier Zeitalter. Leipzig. II. (Kászonyi.) Országos Honvéd Naptár 97. l. Vén Honvéd Naptár 26. l. Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 755. l. Szokoly Viktor, Világos hőse. Pest, Csutak Kálmán, Aradi fogságom alatt irt adatok az 1848–49. évi szabadságharczról. Pest.
1869: Hamary Dániel. Komáromi napok 1849-ben. Pest. Magyarország 1849-ben és 1866 után. Pest. Pap Dénes, Okmánytár Magyarország függetlenségi harczának történetéhez 1848–49. Pest. Két kötet. Reform 2., 5. sz. (Szemere B.)
1870: Bátori-Schulcz Bódog Emlékiratai az 1848–49. szabadságharczból. Pest.
1871: Tóvölgyi Titusz, A magyar forradalom és önvédelmi harcz története, 1848–49. Pest. Mészáros Lázár, Eszmék és jellemrajzok az 1848–49. forradalom eseményei és szereplőiről. Pest.
1872: Századok (G.-család Árpádkori okmányai.)
1873: Danzer, F. Alfonz, Dembinszki in Ungarn, nach den hinterlassenen Papieren des Generals. Wien. (Magyarul is megjelent Bpesten 1874.)
1874: Történeti Lapok I. 10. sz.
1875: Egy honvéd köztüzér élete. Bpest.
1876: Helfert, Jos. Alex. Fhr. V., Der ungarische Winter-Feldzug. Prag. 1876. 1886. (Három kötet)
1878: Abauj-Kassai Közlöny 46. sz. (G. személyleirása 1849-ből.) Áldor Imre, Az 1848–49. szabadságharcz története. Pest.
1879: Vargyas Endre, M. Szabadságharcz története 1848–49. Bpest, (2. kiadás.)
1881: Boross Mihály. Élményeim 1848–61. I. 96. l. Krivácsy József, Görgei és Klapka, vagy az 1848–49. önvédelmi harcz. Bpest.
1883: Madarász József, Emlékirataim 1831–1881. Bpest.
1884. Gelich Richard, Magyarország függetlenségi harcza 1848–49-ben. Bpest. Három kötet. Kovács László, A világosi fegyverletétel. Bpest. Buda védelme 1849. máj. (Osztrák katonatisztek naplója. Különny. a P. Naplóból.) M. Könyvészet. Szabadság (Székesfejérvár) 64. sz. Hazánk I. 80. II. 159., 398. l. (G. rehabilitatiójának irodalma). III. 1885. 80., 159. l.
1885: Görgey István, id., 1848 és 1849-ből élmények és benyomások. Bpest, 1885. 1888. Három kötet. Petrik Könyvészete és Bibliogr.
1886: M. Salon VI. arczk.
1887: Szinnyei József. Komárom 1848–49-ben. (Napló-jegyzetek.) Bpest
1889: Hentaller Lajos, Görgei mint politikus (2. kiadás, 1890.) és Kossuth és kora. Bpest, 1894.
1891: Vasárnapi Ujság 664. l. (G. és vezérkara) és 1893. 21. sz. arczk. (Buda visszavétele.)
1893: Budapesti Hirlap 122–139. sz. (Budavár ostroma). Budapesti Szemle LXXIV. (Than Károly, Egy magyar hadvezér mint chemikus).
1894: Vukovics Sebő Emlékiratai. Pest. Frankfurter Zeitung 197. és köv. sz. (Görgeyana. R. A. Elsberg kapitánytól Bécsben).
