Gáti István,
Gáti István,
ev. ref. lelkész, szül. 1749. ápr. 8. Mándon Szatmármegyében, hol atyja szintén ev. ref. lelkész volt; (a család 1764-ben kapta czímeres nemes levelét); tanult Sályiban, 1759-től Sárospatakon, 1763-tól Losonczon; 1769. ápr. 27. Debreczenben a felső osztályokba lépett; 1772-ben Szatmáron tanító volt; 1774-ben külföldi akadémiákra indult; Bécsből visszaérkezvén, Tamásváralján papnak választották; innét 1778-ban Dabóczra, 1779-ben Husztra, 1787. aug. 29. M.-Szigetre ment lelkésznek; 1798-ban egyházmegyei jegyző s 1800-ban esperes lett. 1803-ban a papi hivataláról lemondott, de azért megmaradt esperesnek. 1808-ban Szatmáron választották meg lelkésznek, hol tanár is volt. 1831-ben nyugdíjaztatott. Élete nagyobb része rideg özvegységben telt el; nejétől baleset fosztotta meg körülbelül 1795 táján; s azóta egész haláláig, hű cselédje Sarmasági Sára teljesítette háza körül a gazdasszony, majd a gondos ápolónő tisztét. Máramaros megye táblabirája is volt. Meghalt 1843. febr. 17. Szatmárt.
Buzgó munkatársa volt egyházi hivatala mellett nemzeti irodalmunknak. A kor jobbjaival szövetkezve, egész lélekkel működött a mult század utófelének irodalmi mozgalmai közepett literaturánk újjáalkotásán.
A M. Hirmondóban (1782. 48. sz.) versei vannak, csupán a, i, o u magánhangzókkal.
Munkái:
1. A magyar nyelvnek a magyar hazában való szükséges voltát tárgyazó hazafiúi elmélkedések. Bécs, 1790. (A M. Hirmondó irói, Görög Demeter és Kerekes Sámuel által kitűzött jutalomkérdésekre irta s a Vedres István pályaművével együtt jelent meg. Ebben a nemzet haladását nyelvének virágzásával látták kapcsolatban s ennélfogva a magyar nyelvnek közérvényre emelését, terjesztését és művelését sürgették, a deák nyelvnek lehető mellőzését.)
2. Második Jósef a máramarosi éhségben. Melyben az 1785. esztendőben kezdődött és 1787. végeződött máramarosi éhségnek története megirásában a második nagy Jósef kegyelmességét háládatosan emlegeti, az éhségből kiszabadíttatott vármegyének képében. Hely n. 1792. (Költemény.)
3. Természet históriája, melyet a gyenge elmék kedvekért készített. Hely n., 1792.
4. A természet históriája, melyben az ásványoknak, plántáknak és állatoknak három világát azoknak meg-esmértető bélyegeivel, természetekkel, hazájokkal, rendbeszedve és a gyenge elmékhez alkalmaztatva, mind együtt magyar nyelven legelőször bocsátja ki. Pozsony, 1795. (2. kiadás Pozsony, 1798.)
5. A stenographiá-nak I-ső könyve. A tachygraphia vagy szapora irás módja, melyet, mint a pasigraphiának philosophica vagy universalis nyelvnek is első vonásait, közre bocsát zsengeképen. Pest, 1820. (2. kiadás. Bpest, 1889. Steganographiája mellett. Ism. Erdélyi Hiradó 1888. 166. sz.)
6. Elmélkedés a magyar dialectusról, lexiconról és helyesirásról. Pest, 1821. (Jutalom feleletek a magyar nyelvről, a magyar nemzeti museum 1815. 1816. 1817. esztendei kérdéseire. Kiadta Horvát István II. kötet 4.)
7. Fontos beszéd tudománya vagy oratoria. Eredeti magyar munka. Készítette... ezennel pedig a magyar nemzet javára kiadattatott Gáti János által. S.-Patak, 1828.
8. Fattyú megvilágosodás.... (Ezt a munkát nem találtam irodalmunkban én czímét Vikár után közlöm.)
9. Gáti István Steganographiája, kapcsolatban a modern stenographiával. Vikár Bélától. G. I. arczképével «Tachygraphia vagy szapora irás módja» cz. munkája II. kiadásával és 5 steganographiai táblával. Bpest, 1889. (Arczk. és életrajzzal. Értekezések a nyelv- és széptudományok köréből XIV. 12. sz.)
Kézirati munkái: Aelianus taktikájának magyar forditása, A magyar nyelv gyökérszavai. Legnagyobb terjedelmű ama része kéziratainak, mely a steganographiára (összevont irás), a pasigraphiára (egyetemes irás), meg az universalis nyelvre (volapük) vonatkozik; ennek legelső fogalmazványa 1812-ből való s egy testes ívrét kötetre terjed; több vallási tárgyú, többnyire latinúl irt értekezése.
A m. n. múzeumban levő kéziratai: A magyar nyelvnek elsősége (4rét 68 lap), A magyar nyelv és írás elsősége az európai nyelvek felett 1820. (4rét 50 lap), Gáty István felelete a magyar museum által 1820-ban nov. 15-re tett ezen jutalomkérdésre: Mennyire lehet használni a külföldi hires tudósoktól rendbe szedett közönséges grammatikáknak újabb találmányit a magyar nyelvre nézve (4rét 70 lap); a deák nyelv belső alkotmányának a magyar nyelv belső alkotmányába való befolyásáról és annak mind hasznáról, mind ártalmáról 1823. máj. 13. (Pályamunka); Stenographia-Tachygraphia-Pasigraphia Szatmár, 1820–21. (8rét 228 lap). Ugyanez 1824-ből a szerző jegyzeteivel és javításával (8rét 150 lap), Feleletek a magyar Museum által 1820-ban tett ezen jutalomkérdésre: Mennyire lehet használni a külföldi hires tudósoktól rendbe szedett közönséges Grammatikáknak újabb találmányit a magyar nyelvre nézve (4rét 70 lap) és Tachigraphia (1820) a szatmári ev. ref. egyház levéltárában. Elmélkedése a külföldi grammatikák hasznokról a magyar nyelvre 1825. (Ivrét 71 levél).
Arczképe Országh Pál volt kántor és naturalista festő képe után fénynyomatban a 9. sz. munkája mellett.
Neve munkáinak czímlapján Gáti-nak van irva; azonban a gyűjteményemben levő eredeti névaláirása: Gáty.
M. Hirmondó 1782. 19. 20. sz. 1793. II. 916. l.
Katona, Historia Critica XLI. 583. l.
Protestáns Egyh. és Iskolai Lap 1843. 251.
Thewrewk József, Magyarok Születésnapjai 37.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 338.
Danielik, M. Irók II. 92.
Sárospataki Füzetek 1860. 236.
Toldy M. Költészet története 392. és M. Nemzeti Irodalomtörténete 151. 269.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 586. (Vas József.)
Kiss Kálmán, Szatmári ref. egyház története 350. l.
Bartók, Szatmár-Németi történetei 143. l.
Uj M. Athenás 147.
Ballagi Géza, Politikai Irodalmunk 576.
Beőthy Zsolt, Szépprózai elbeszélés II. 67.
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése III. 454. l.
M. Könyv-Szemle 1893. 310. l. és Bakóczi János szives közlése.
