Frangepán Ferencz (tersáti gróf),
Frangepán Ferencz (tersáti gróf),
kalocsai érsek, F. Jánosnak (ki 1493-ban Udvinenél elesett) fia, fiatal korában a szent Ferencz-rendbe lépett, de mint Fraknói megjegyzi, valószinűleg hatalmas rokonainak sürgetése kieszközölte, hogy VII. Kelemen pápa 1568-ban szerzetesi fogadalma daczára megengedte neki bármely főpapi szék elfoglalását. Mint Zápolya egyik legnagyobb párthive fontos szolgálatokat tett a versengő királynak és fényes tehetségével több diplomatiai küldetésben járt el sikerrel. Zápolya kalocsai és bácsi érsekké nevezte ki. Egyházmegyéje jobbára török kézben volt, de különben is annyira el volt foglalva messzeható politikai ügyekkel, hogy kevés időt fordíthatott egyházmegyéjének kormányzására. Midőn 1538-ban Ferdinand és Zápolya közt Nagyváradon béke köttetett, az ország nyugalmának helyreállításában nem csekély része volt neki és ezért elnyerte az egri püspökséget. Zápolya halála után ő is meghódolt Ferdinandnak és általa Regensburgba küldetett a törökök ellen való segélynyujtás ügyében. Mint egri püspök nem nyert soha palliumot, jóllehet ezt Kalocsán birta. És épen ezen okból mindig episcopusnak irta magát, rendjének czímét és a frater szót neve előtt mindig használta. Meghalt 1543-ban Pozsonyban; összes könyveit az egri egyházmegyének adományozta.
Levelei Praynál (Epist. ad proceres II. 13. 61. 95.) és Schmitth Miklós jezsuita munkájában (Episcopi Agrienses) vannak.
Munkája: Oratio Francisci de Frangepanibus archiepiscopi Colocensis, oratoris regni Ungariae ad Caesarem Electores et Principes Germaniae in Comitiis Ratisbonensibus anni 1541. 9. Junii. Lipsiae, 1595. (Többek munkáival együtt; többi kiadásai: Orationes sive Consilia de Bello Turcis inferendo. Islabiae, 1603.; Oratio de statu Ungariae... habita Ratisbonae in Comitiis Imperii. Openheimii, 1616., kiadta Szenczi Molnár Albert mások apró munkáival együtt; Kováts Mihály, Fragmenta Literaria Rerum Hungaricarum. Jenae, 1809. 46–53. l.)
Végrendeletét Pray György adta ki (Hierarchia Posonii et Cassoviae, 1779. 79–81. l.) Testamentum, Posonii 1543. In Festo S. Vincentii Martyris conditum est a Ferdinando I. Rege Hungariae confirmatum.
Hyde (Thomas), Catalogus impr. libr. Bibl. Bodleianae in Acad. Oxoniensi. Oxonii, 1674. 264. l.
Catalogus Bibl. Thuanae. Lauenburgi 1704.
Horányi, Memoria I. 699.
Zeitschrift von und für Ungern VI. 1804. 370.
Catalogus Fr. Com. Széchenyi I. 384–85. II. 246.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 90. l.
