Francisci János,
Francisci János,
helytartó tanácsos, szül. 1822. jún. 1. Nyustyán Gömörmegyében; Pozsonyban és Lőcsén végezte középiskoláit 1844-ben; azután Eperjesen volt jurista. 1848–49-ben a Hurbán-féle tót mozgalmakhoz csatlakozott. Ezért a szabadságharcz után államhivatalt nyert Beszterczebányán, 1853-ban Debreczenben a megyénél, Nagyváradon és Budán a helytartósági tanácsnál volt alkalmazva és 1863-ban helytartó-tanácsossá neveztetett ki; 1864–65-ben liptómegyei főispán volt; 1867-ben a közokt. miniszterium kinevezése után azonban rendelkezési állapotba helyeztetett, okt. nyugdíjaztatott és a magánéletbe vonult, Nagy-Rőczére, hol a tót gymnasium gondnokságának elnöke volt. Innét 1870-ben Turócz-Szent-Mártonba költözött, hol mint a tót nyomda igazgatója működik. A Slovenská Maticának alapítása óta tiszt. alelnöke volt. Már tanuló korában lelkesült a tót nyelvért és 1844-ben Lőcsén, a pozsonyi tót nyelv-tanszék mintájára tót nyelvtanfolyamot szervezett és ennek betiltása után magánelőadásokat tartott a tanulóknak a tót nyelvről.
Irt tót költeményeket és elbeszéléseket a Hurbán Nitra cz. almanachjaiba (1843–46); irt még az Orol Tatranszkiba (1846), s az Orolba többféle álnevek alatt.
Munkája: Iskry so saviatej záhräby. Turócz-Szent-Márton, 1889. (Összegyüjtött versei.)
Kiadta Slovenskije Tovesti cz. 1845-ben Rimavski Jankó névvel, a tót népmeséket Lőcsén. 1880 óta elnöke lévén a tót népdalok kiadására alakult társulatnak, saját költségén kiadta a társulat Trávnicze cz. dalgyüjteményét, melyet fia Miloszláv amerikai orvos zenésített meg.
Szerkesztette a Pesťbudinske Vedomosti cz. politikai lapot 1861. márcz. 19-től 1863. szept. 18-ig Budán, mikor a lap megszünt.
M. Sajtó 1863. 193. sz.
Vlček, Dejiny Literatúry Slovenskej. Turócz-Szt-Márton, 1890. Škultety József dr. és Czambel Sámuel szives közlése.
