Fördős (Ferdős) Dávid (szenczi),
Fördős (Ferdős) Dávid (szenczi),
ev. ref. lelkész, F. János tanító és Lampert Sára fia, szül. 1787. decz. 27. Mező-Lakon Veszprémmegyében; a pápai ref. főiskolában tanult, hol mintegy két évig volt a költészeti osztály tanítója; azután öcsényi (Tolnam.) iskola-rektor lett, honnét 15 hó mulva Gyönkre hivatott első tanárnak (az akkori beosztás szerint), hol 5 évig működött. Innen kőröshegyi (Somogym.) lelkész lőn, 11 év mulva pedig Nagy-Doroghra (Tolnam.) költözött, hol 1866. nov. 11. meghalt. A dunamelléki és dunántúli egyházkerületek, a tolnai tractus tanácsbirói, Tolnamegye pedig táblabirói czímmel tisztelték meg.
Munkái:
1. Külömb-külömb-féle versek. I. füzet. Pest, 1817. II. füzet. Debreczen, 1827. (Ferdős Dávid névvel.)
2. Vigasztalások a koporsónál, énekekben. Pécs, 1838.
3. Halotti búcsúzó versek. Kecskemét, 1842. (2400 példányban a tolnai egyházvidék egyházi özvegyek és árvák intézetének engedtetett a bejövendő összeg)
Végre ő adta ki először a hires rimelő Kovács József verseit (Pest, 1817.)
Kéziratban: Földrajz és történelem versekben, Gray Johanna avagy a vallás győzelme a szereteten angol forrás után versekben.
Levele Erdélyi Jánoshoz.
Prot. Egyh. és Isk. Lap 1866. 1535–37. l.
Prot. Naptár 1867. 74.
Uj M. Athenás 137. l.
Petrik Bibliographiája.
