Fogarasy Mihály (gyergyószentmiklósi),
Fogarasy Mihály (gyergyószentmiklósi),
theologiai doktor, erdélyi püspök, pápai trónálló, val. belső titkos tanácsos, a vaskoronarend II. oszt. és a Lipótrend lovagja, római gróf, szül. 1800. szept. 17. Gyergyó-Szent-Miklóson; iskoláit szülővárosában, Marosvásárhelyt és Csiksomlyón a ferencz-rendiek gymnasiumában végezte. 1817-ben felvették a gyulafehérvári papnevelőbe, hol két évig a philosophiai tudományokat tanulta; a hittani tanulmányokra a bécsi egyetemre küldetett, hol a Pázmány-féle papnevelő növendéke volt. Bécsben egy év alatt a német nyelvet annyira elsajátította, hogy már a második évi folyamban a paedagogiát és egyházi jogot e nyelven tanulhatta s a próbatétet is azon adhatá. Visszatérvén Erdélybe, 1823. okt. 28. miséspappá szenteltetett. Azután Nagy-Szebenbe küldték segédpapnak és egyszersmind gymnasiumi tanárnak, hol 1826-ig működött. Ekkor máj. Bécsbe a felsőbb papi intézetbe küldetett; honnét 1828-ban theologia-doktori oklevéllel tért vissza s a gyulafehérvári papnevelőben mint tanulmányi felügyelő s hittanár nyert alkalmazást, püspöki szentszéki tanácsosnak is kineveztetvén; 1830-ban a népiskolák felügyelete is reá ruháztatott. 1832-ben felsőbb rendeletből, mint iskolai felügyelő a könyvvizsgáló lakását Kolozsvárra tette át. 1833-ban a gyulafehérvári káptalanhoz tiszteletbeli kanonokká neveztetett ki. Rövid idő mulva Bécsbe hivatott, hol udvari káplán és a szent Ágostonról cz. felsőbb papnevelő igazgatója lett. 1838-ban a király nagyváradi székesegyházi kanonokká s az ottani királyi akadémia prodirectorává nevezte ki. Itt ő egy kézi könyvtárt állított föl az ifjuság számára, zene, ének, német és franczia nyelvmestereket tartott. Ezek mellett a váradi iskolai kerületben a fődirectori teendőket is teljesítette, a káptalant pedig a politikai téren úgy a megyei teremben, mint az országgyűléseken képviselte. Pozsonyban az egyházi tanácskozmányok lelke volt; bátor, de mérsékelt védője az egyház jogainak. Nagyváradon irta az 1842. Karácsony előestéjén a Szent-István-Társulat alaprajzát és közlé a püspökökkel és barátival; később a Religio és Nevelésben hozta nyilvánosságra. 1843-ban apáttá, 1846-ban skutarii czímzetes püspökké neveztetvén ki, ő felsége a budapesti egyetem hittani karának igazgatását is reá bizta. A magyar püspöki kar 1848. okt. 28. feliratával, melyben a belbékének mihamarább törvényszabta uton leendő helyreállítását kérték, F. püspököt küldé Olmüczbe; itt Lobkovitz hg. kijelenté, hogy ő felsége testületektől nem fogad el küldöttséget és őt csak mint egykori udvari káplánt kivánja Lobkovitz jelenlétében látni, de küldetésének tárgyát szóval se említse; Ferdinand király ekkor azt mondá F-nak: imádkozzanak, hogy Isten a nehéz napokat mielőbb fordítsa el. Ez időben alapította a most létező könyvkiadó kath. társulatot, melyet szent István első magyar apostoli királyról nevezett el és mely 1848-ban működését megkezdette; e társulatot 1853. októberig maga vezette s kormányozta. Ekkor nagy-váradi káptalani stallumába visszatérvén, a székesegyházi főesperesi s custosi hivatalt viselte; egyúttal elnöke volt a házassági törvényszéknek is. Eközben nyerte a kir. tanácsosi czímet, majd a Lipótrendet és II. osztályú vaskoronarendet. 1864. nov. 25. erdélyi püspökké neveztetett ki; e közben ő felsége valóságos belső titkos tanácsosai sorába méltatta. Mint erdélyi püspök, legfőbb tevékenységet a hitélet emelésére, az iskolaügy, legfőkép a kath. népiskolák felvirágoztatására irányozta. Nagyobb jótékonyságai s alapítványaiból egypárt felemlítek: a nagyváradi akadémiánál 1000 váltófrtnyi alapítványt tett a jobb tanulók számára; püspöki elődje által Gyulafehérvárt megtelepített irgalmas nővérek számára 42,000 frton zárdát és iskolahelyiségeket emelt csinos kis templommal együtt; szülővárosában Gy.-Sz.-Miklóson 27 ezer forinton leánynevelő intézetet építtetett, annak vezetését az irgalmas nővérekre bízván, 25 ezer frt tőkével és több fekvőségekkel javadalmazott, ugyanott azon ősi telken, hol született, öt munkaképtelen szegény számára 3000 frton menedékházat emeltetett, a szegények ellátására 8400 frt alapítványt tett és az épület fentartását adományozott fekvőségekkel biztosította; Gyulafehérvárt a «Pius Samaritanus»-nak 7400 frton vett és kibővített épületes telket adományozott; ugyanott iskolatelket vásárolt s elemi iskolát építtetett 10,000 frt költségen; a papnevelő-épületet 11 ezer frt értékben kibővítette s a Thomistica philosophia előadására 10 ezer frt alapítványnyal kathedrát állított föl; ugyanott felállítandó főiskola Lyceum academicum alapját 100 ezer frt alapítványnyal megvetette; ő felsége ezüst menyegzőjét a szegényebb tanítók jobb javadalmazására tett 30 ezer frt alapítványnyal örökítette meg, sat. 1880. máj. 1. súlyos betegségbe esett, szélütés érte s 1882. márcz. 23. meghalt Gyulafehérvárt.
Szónoki képessége s tudományos készültsége általánosan ismert volt, számos megyegyűlésen és utóbb az 1844. pozsonyi országgyűlésen mint a nagyváradi káptalan küldötte a katholikus érdekek védelmezői között ritka ékesszóllásával tünt ki. Több hittani értekezést irt, a többi között a Fasciculi Ecclesiastici cz. folyóiratba (Pest, 1841–42. Praelectiones theologicae super opere: Das Leben Jesu von David Strauss); a Magyar Emléklapokba (I. 1857. Nagyváradi közigazgatási terület conservatorának hivatalos jelentése); az Egyetemes M. Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
1. Az elme és irás szava az oltári szentségről, melyet ur napján 1829. eszt. a kolozsvári anya templomban hirdetett. Kolozsvár.
2. A hazafiúság képe, vagyis az a rövid egyházi beszéd, melyet a kolozsvári kath. anyatemplomban fels. Első Ferencz születése 65. évi ünnepén elmondott. Kolozsvár, 1833.
3. Keresztény igazságok egyházi beszédekben, melyeket különféle alkalmatosságokkal hirdetett, s most a hívek épületére s egy iskolai intézet felsegéllésére közre bocsát. Kolozsvár, 1833. (2. bőv. kiadás. Nagyvárad, 1861. Két kötetben.)
4. Az erdélyi püspökről polgári tekintetben. Bécs, 1837. (Ism. Egyházi Tár.)
5. Halotti beszéd az 1844. máj. 21-én meggyilkolt ung-megyei követ, néhai csicseri Orosz Elek felett. Buda, 1844.
6. Emlékirat az 1847–48. országgyűlés alatt Pozsonyban tartott püspöki tanácskozmányokról. Egy résztvevőtől. Pest, 1848. (2. kiadás. Pest, 1868.)
7. Oratio funebris qua dni Francisci a Paula e comitibus de Nádasd memoriam in exsequiis solennibus Colocae, in metropolit, ecclesia die 30. Sept. 1851. celebratis recoleret. Pest, 1851.
8. Két egyházi beszéd a boldogságos szűz Mária szeplőtelen fogantatásáról. Nagyvárad, 1855.
9. A kereszt ereje. Alkalmi szent beszéd, melyet a Békés-városi uj temetőben épült kálvária és kápolna felszentelésekor, 1857. okt. 11. tartott, Nagyvárad, 1857.
10. Főpásztori beszéd, melyet erdélyi püspöki széke elfoglalása alkalmával hiveihez intézett. Nagyvárad, 1865.
11. Főpásztori levele, mely által négy megyei hitehagyott papját az egyház kebeléből kiiktatja. Nagyvárad, 1873.
12. Főpásztori levele, melyben az 1873. évnek kezdetén híveit üdvözli. Károly-Fehérvár, 1873.
13. Főpásztori levele, melyben ötvenéves áldozárságának megünneplendését híveinek hírül adja. Károly-Fehérvár, 1873.
14. Főpásztori levele a szent bőjtnek idejére. Károly-Fehérvár, 1874.
Pázmány Péter Imádságos könyvét ujból átdolgozva s bővítve adta ki a kath. nép számára (16. és 17. kiadás. Pest, 1851. és 1853.)
Arczképei kőnyomatban: rajzolta Barabás 1853-ban, nyomt. Rauch János Bécsben; Elischer által rajzolva Pesten és Grund által nyomt. Bécsben, 1877. a Vereby Soma Honpolgárok Könyvében.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Egyetemes M. Encyclopaedia VIII. 348. (Fraknói V.)
Petrik Könyvészete és Bibliogr..
1882.: M. Állam 60. 70. 72. M. Polgár 70. 71. Budapesti Hirlap 84. P. Napló 83. Hon 83. Egyetértés 84. Ellenőr 152. Függetlenség 83. Kath. Hetilap 13. sz. Uj M. Sion 240. 1890. 471. l.
Kerékgyártó Árpád, Magyarország Emléknapjai, Bpest, 1882. 594. l.
Bozóky Alajos, Nagyváradi kir. Akadémia százados multja. 1889. 56. l.
Catalogus Bibl. Joan. Card. Simor 438. l. és gyászjelentés.
