Fáy István (hernath-kértsi és fáji gróf),
a máltai uralkodó rend vitéze, zeneművész, F. János és gr. Schmidegg Mária fia, szül. Péczelen Pestmegyében; különösen zongorajátékáról volt hires. Meghalt 1862. márcz. 17. Fülesen, Sopronmegyében 56. évében.
Mint iró számos értekezést irt, így a Budapesti Hiradóba, Századunkba, a Magyar Sajtóba (1856. 141. 145. 146. sz.), Hölgyfutárba (1852. 62. sz. Nemzeti zenénk ügyében, 1854. 226. sz. Egy szó a magyar operáról), a Nagy Világ Képekben (1855. Csermák Antal), a Délibábba (1853. Néhány szó a tárogató sipról), a Vasárnapi Ujságba (1858–59. F. I. gr. véleménye Liszt Ferencz legújabb állításairól, Volt-e a czigányok között zeneszerző, Felszólítás Magyarország czigánybandáihoz, F. I. végválasza az újabbkori zeneszerzőket illetőleg, 1860. A Rákóczy-induló eredete.)
Műve: Régi magyar zene gyöngyei cz. becses gyűjtemény 1857–60. körül jelent meg Bécsben s a mult és jelen század hires zeneszerzőinek válogatott zeneműveit foglalja magában; (a Rákóczy-induló keletkezésére nézve, valamint Rákóczy czigányáról, Barna Mihályról, és ennek unokájáról, Czinka Pannáról fontos adatokat találunk ez öt füzetből álló gyűjteményben, mely teljesen megvan a nemzeti múzeumban.)
Kéziratban maradt: A magyar zene története.
Arczképe kőnyomatban: Clarot I.-tól 1844.
Pest-Ofner Zeitung 1856. 149. sz.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 131. l.
Ságh József, M. Zenészeti Lexikon. Bpest, 1879. 104.
M. Akad. Értesitő 1862. I. 281. l.
M. Könyv-Szemle 1879. 269. l. és gyászjelentés.