Fáy István (hernath-kértsi és fáji gróf),
Fáy István (hernath-kértsi és fáji gróf),
a máltai uralkodó rend vitéze, zeneművész, F. János és gr. Schmidegg Mária fia, szül. Péczelen Pestmegyében; különösen zongorajátékáról volt hires. Meghalt 1862. márcz. 17. Fülesen, Sopronmegyében 56. évében.
Mint iró számos értekezést irt, így a Budapesti Hiradóba, Századunkba, a Magyar Sajtóba (1856. 141. 145. 146. sz.), Hölgyfutárba (1852. 62. sz. Nemzeti zenénk ügyében, 1854. 226. sz. Egy szó a magyar operáról), a Nagy Világ Képekben (1855. Csermák Antal), a Délibábba (1853. Néhány szó a tárogató sipról), a Vasárnapi Ujságba (1858–59. F. I. gr. véleménye Liszt Ferencz legújabb állításairól, Volt-e a czigányok között zeneszerző, Felszólítás Magyarország czigánybandáihoz, F. I. végválasza az újabbkori zeneszerzőket illetőleg, 1860. A Rákóczy-induló eredete.)
Műve: Régi magyar zene gyöngyei cz. becses gyűjtemény 1857–60. körül jelent meg Bécsben s a mult és jelen század hires zeneszerzőinek válogatott zeneműveit foglalja magában; (a Rákóczy-induló keletkezésére nézve, valamint Rákóczy czigányáról, Barna Mihályról, és ennek unokájáról, Czinka Pannáról fontos adatokat találunk ez öt füzetből álló gyűjteményben, mely teljesen megvan a nemzeti múzeumban.)
Kéziratban maradt: A magyar zene története.
Arczképe kőnyomatban: Clarot I.-tól 1844.
Pest-Ofner Zeitung 1856. 149. sz.
Danielik, M. Irók II.
Nagy Iván, Magyarország Családai IV. 131. l.
Hölgyfutár 1862. 35. sz.
Ságh József, M. Zenészeti Lexikon. Bpest, 1879. 104.
M. Akad. Értesitő 1862. I. 281. l.
M. Könyv-Szemle 1879. 269. l. és gyászjelentés.
