Fáncsy Lajos,
Fáncsy Lajos,
magyar szinész, szül. 1809. aug. 25. Pécsett, hol atyja F. Imre káptalani hivatalnok volt. Középiskoláit szülővárosában végezte s különösen a latin és görög nyelvben és irodalomban szép haladást tett; a pesti egyetemen hallgatta felsőbb tanulmányait; a hires Imre tanár alatt már 1825–26-ban azon ifjak közé tartozott, kik a bölcseletből magyarúl feleltek. 1828–29-ben a pesti gróf Beleznai-féle kert palotatermében Balla vándor szinigazgató által fölállított magyar szinpad látogatása lángra költötte benne a szinművészet iránti szikrát, melyet gyermekkora óta táplált, midőn rendes tanulmányai mellett idejének egy részét a szinművészet és szépművészetek tanulására szentelte. Első föllépte a Beleznai palotában sikerülvén, Pestet elhagyta s egy vidéki szinésztársasághoz szegődött; egy év alatt annyira kiképezte magát, hogy már Miskolczon a közönség kedveltje lett. Ezután a felföld városaiban lépett föl a miskolczi társasággal; tavasz felé elhagyta a társaságot és Pozsonyba ment, hol országgyűlés lévén, az ott működött Komlossy-társaság tagjáúl hivatott meg. András és Béla cz. drámában mint István 1833. ápr. 15. kezdé meg előadásait. A nyárszakra Győrön és Komáromon keresztül Balaton-Füredre költözött a társaság, honnét a fürdői időszak végével a pesti német szinpadon rendezendő előadásokra ismét a fővárosba tért a társasággal, mely játéksorát bevégezvén, F. az akkor Budán a várszinházban működött, Kassáról elszakadt s a pest-megyei választmány kormánya alatt állt társaság tagjáúl hivatván meg, Budán 1833. szept. 12. mint Konrád, Raupachnak Molnár és gyermeke cz. szomorújátékában kezdte meg pályája új szakát, mely Megyeri, Kántorné sat. körében sokkal tanúlságosabb is volt. Budán kedvező szerencsével játszott szerelmes és ifjú hős szerepeket, melyeken az akkor már szintén itt levő Lendvayval osztozott; sőt a cselszövő szerepekben is sikerrel lépett föl és már ekkor Hamletet is adta. A ballet miatt meghasonlásba jövén az igazgatósággal, 1834. decz. 2. elhagyta a budai szinházat. 1835. jan. 19-től Kassán vendégszerepelt. Ez év tavaszán kelt össze Meszlényi Máriával. Kassáról, László Józseffel szövetkezve Nagyváradra ment, hol társaságot szerezvén 1836. máj. 1-ig működtek a Nánási városi tanácsos által épített ideiglenes szinházban. Ekkor a budai szinház igazgatóságától ismét visszahivatván, magát ujólag a központi szinészetnek szentelé s máj. 14. kezdette meg budai előadásait. A nemzeti szinház megnyitása előtt szétoszolván a budai társaság, ő Pécsre vonult, hol mint vendég lépett föl; azután a külföldi, különösen a németországi fővárosok műintézeteit látogatta meg. 1837. aug. 22. a pesti nemzeti szinház ünnepélyes megnyitásakor ő is áldozott azon oltáron, melynek fölépülése művészi vágyainak főeszménye volt. Azóta folytonosan ezen intézetnél működött. Pesti pályája kezdetén Bajza igazgató őt először jelmez-, utóbb előadási rendezővé tette, úgy hogy munkássága nagy részben megoszlott az igazgatósági ügykezelés és szinészi működés között. Földváry Gábor kormánya alatt mint főrendező s gróf Ráday Gedeon alatt mint igazgatási ügyvivő nagyon is sokszor állott csatában az igazgatás hibáit, visszaéléseit ostorozó sajtóval s polemiáiban sok ügyességgel harczolt az igazgatóság érdekei mellett. 1849. szeptembertől kezdve Simontsits János igazgatósága alatt, mint igazgatósági felügyelő a nemzeti szinház művészeti kormányát vitte, s azon súlyos években minden lehetőt elkövetett arra nézve, hogy nemzeti szinházunk az idők viharát diadalmasan kiállja s európai szép hirét fentartsa. Azonban az ő czélszerű intézkedéseinek, messze kiható terveinek véget vetett Festetics Leo gróf igazgatása, melynek bekövetkeztével viszszalépett az intézet művezetésétől, a mi sok fájdalmat okozott neki és sietteté korai halálát, mely 1854. decz. 22. bekövetkezett. Özvegyet és két árvát hagyott maga után. A nemzeti szinház méltányolván F. érdemeit, az özvegy részére évi segélyt rendelt, leányai: Etelka Dienes Lajos magyar iró s Ilka Lendvay Márton szinművésznek lettek nejei; előbbi korán elhúnyt férjét nemsokára követte, utóbbi ez időszerint özvegy és szintén tagja a budapesti nemzeti szinháznak. F. egyike volt a legműveltebb magyar szinészeknek, mit leginkább szorgalmas elméleti tanulmányainak köszönhetett. Az ő játékán a mélyebb szinművészeti felfogás, meggondolt, szabatos előadás, a túlzásokat, hamis páthoszt nem tűrő eszmélet nyugalma tünt föl; innen volt az, hogy F. a verses szinművekben is szépen és értelmesen szavalt. Az ő valódi játékköre: a csendesebb kedélyhangulatú, hidegvérű, komoly, szigorú férfiak, a III. Henrik-féle gyávák, gyönge lelkűek, s a Homodei-forma különczök ábrázolása. De mindenek fölött legjelesebb volt ő a cselszövő szerepekben, kivált hol ravasz álnokságot, elfojtott bosszút, éles metsző gúnyt és megvető fitymálást kellett kifejeznie. A magasabb tragikumban s nemesebb komikumban is volt néhány sikerült szerepe; mint Shylok, Jago, Muley Hasszán, Edgár, Ralph, Don José és Nyakasy táblabiró leginkább kulminált művészetével. A nemzeti szinház nyugdíjintézetének létesítése körül is nem csekély érdeme van.
Első költeménye: Berkesd, hős rege a magyar előidőből (Magyar Játékszíni zsebkönyvecske, Szeged, 1833.) Budán 1837. márczius 19. a magyar szinésztársaság utolsó előadásán tartott bucsúbeszéde (Honművész 24. 25. sz.), Szinpadi szabadság Angliában cz. czikke (Athenaeum 1839), polémiái s nyilatkozatai (Athenaeum 1841., a Honművészben 1836. 63. sz. és a Hölgyfutárban 1850. 28. sz. 1851. 38. sz.). A szinház ügye melletti buzgóságának egyik legkiválóbb bizonyítványa a Pesti Naplóban (1854) megjelent Cserháti levelek, melyek hosszú czikksorozatban a szinház körüli hiányokat, mulasztásokat és azok orvoslását tárgyalják. Szindarabjai, melyeket idegenből fordított, vagy játékszinre alkalmazott első előadatásuk sorrendében a következők: Dicsvágy a konyhában, vagy: az a la chipolata pudding, tréfajáték 1 felv Scribe és Mazeres után ford. (Miskolczon 1833. febr. 10.), Solothurn ostroma, hist. dr. 2 f., a bécsi udvari játékszinre irta Weidman udvari szinész, ezen alkalomból magyarra ford. (Miskolczon, febr. 12.); Stuart Mária, új dr. 4 f., Walter Scott után kidolgozta Lembert, ford. (Miskolczon márcz. 23.); Leánykérés szabály szerint, vagy ha parancsolja, vigj. 4 f. Töpfer Károly után ford. (Budán 1834. jan. 19., azután többször, igy Debreczenben 1835. decz. 27. Pesten 1839. szept. 27. sat.): Domi az amerikai majom vagy néger bosszú, melodr. pantom. j. 3 f., Toldy Ferencz után ford. zenéje Müller Adolftól (Budán 1834. ápr. 24. 27. sat.); Waldemár álma vagy a molnár leánya, reg. szinj. 4 f. egy előj., Birch-Pfeiffer Karolina uán ford. (Budán szept. 10.); Az arany király, madarász és az uszkárnyiró, új tüneményes víg parodia 2 f., Hopp után szabadon magyarította, zenéje Müller Adolftól (Kassán 1835. ápr. 9. Debreczenben 1836. jan. 17. Budán máj. 17. aug. 28. nov. 27. sat.) Enzio király, tört. szomj. 5 f., Raupach Erneszt után ford. (Budán 1835. aug. 21. Pesten okt. 2.), Világ vége vagy enyv, czérna és lábszíj család, énekes vígj. 3 f. Nestroy munkája után ford. (Komlóssy Ferenczczel, zenéje Müller Adolftól, Debreczenben 1836. jan. 15.), Griseldis, dr. 5 f. Halm Frigyes után ford. (Budán nov. 19. Debreczenben 1837. febr. 11., Pesten 1839. márcz. 11. és okt. 6.), A Notre-Dame harangozója, reg. dr. 6 képben, Hugó Viktor után szinre dolgozta Birch-Pfeiffer Karolina, ford. (Debreczenben 1837. febr. 25. Budán márcz. 7. Pesten 1839. júl. 18. sat.), IV. Henrik házi élete, vígj. 1 felv. Mm. de Villeneuve, Emile van der Busch, Desforges franczia kidolgozásuk és Stavinski németje után ford. (1837. szept. 16.), Sevilla csillaga, szomj. 5 f., Lope de Vega spanyol szinműve után kidolgozta Zedlitz József Keresztély báró, ford. a m. t. társ. költségén (Pesten 1839. jan. 28. és 1849. decz. 14.), Kean vagy könynyelműség és lángész, szinj. 5 felv. Dumas Sándor után ford. (Pesten 1838. febr. 16.), Dubarry grófnő, udvari színj. 3 felv. ford. (Pécsett 1839. máj. 20.), Tizenhat éves királyné, dr. 2 felv. francziából Hell Tivadar, németből ford... (Pesten 1839. júl. 11.), Utazás közös költségen, víg rajz 5 f., francziából németre szabadon kidolgozta Angely Lajos, ford. a m. t. társ. költs. (Pesten 1839. okt. 2.), A királynő és kalandorok, színj. 5 f. Laube Monaldeschije után ford. (1845. okt. 11.), Adrienne, dr. 5 f. Prechtler Ottó után ford. (1848. júl. 26.), Sorel Agnes, dr. költ. 5 f. Grutsch Ferencz után ford. (Pesten 1850. jan. 31.), A fogház, vígj. 4 f., Benedix R. után magyarosította (Pesten, 1854. jan. 27.), Három ara egy helyett, vígj. 4 f., Benedix Ein Lustspiel cz. vígj. után szinre szabadon alkalmazta (Pesten, jún. 2.), Rózsa és Rózsika, vígj. 4 f. Birch-Pfeiffer Karolina után magyar szinre alkalmazta (Pesten, jún. 28.), Benkő szerint még a következő szinműveket fordította, melyeknek kézirata részben megvannak a budapesti nemzeti szinház könyvtárában, ú. m. Elismert (Weidmann után), Dubarry grófnő (Ancellot), Fürdőre kell menni (Goslan), Tizenhat éves királyné (Hell), Rogneda és Vladimir (Artner Teréz) és Valberg Eliza (Iffland.)
Munkái:
Az aggszinész és leánya, vagy még is kivívtam! vígj. 1 felv., Bayard és Théaulon után szinünkre alkalmazva ford. (Pesti N. Játékszíni Zsebkönyv 1840-re; először a pesti nemzeti szinházban 1889. jan. 30., még azon évben ötször és 1841. febr. 18.)
2. Még van idő, szinj. 3 f. A. P. után németből ford. a m. tud. társ. költségén, Pest, 1842. (Nemzeti Szinházi Zsebkönyv 1842-re is hozta; Pesten a nemz. szinházban 1841. nov. 14. és 1842. febr. 14.)
3. Griseldis, dr. költemény 5 felv. Halm Fridrik után ford. Buda, 1843. (Szinműtár, kiadja Nagy Ignácz IV. kötet 8 füzet. LII. sz. először adatott Budán 1836. nov. 19. és Pesten a nemzeti szinházban 1837. aug. 24.)
4. Nőm és hivatalom, vigj. 3 felv. Bayard és Wailly után francziából ford.; Jer ide vígj. 1 felv. németből ford. Közrebocsátá Pály Elek. Kolozsvár, 1844. Utóbbi a Játékszíni Emlékkönyvben is (1848-ra Aradon.)
5. Sajdár és Rurik. Regényes dráma karénekei. Kolozsvár, 1854. (Az eredeti drámát, melyet Bárány Boldizsár regénye után írt, előadták a pesti nemzeti szinházban először 1854. aug. 18.)
Arczképe: rézmetszet, rajzolta Kiss B., metszette Perlaszka; kőnyomat Marastonitól, Pest, 1855. (A Fáncsy-Albumban.)
Becses szinlap gyűjteménye (1829-től 1844-ig) a m. nemzeti múzeum könyvtárában.
Honművész 1834. 21. 48. 72. sz. 1835. 70. sz. 1836. 41. 63. 94. sz. 1837. 17. 24. 25. 85. sz. 1838. 15. 69. 103. sz. 1839. 10. 68. sz.
Regélő Pesti Divatlap 1842. 44.
Ujabbkori Ismeretek Tára III. 183. (Vahot Imre.)
Vasárnapi Ujság 1854. 44. sz. 1862. 52. sz. arczk.
Estike 1855. 15.
Fáncsy-Album. Pest, 1855. arczk. és névaláirása. (Életrajza Vahot Imrétől.)
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I.
Nemzeti Nyugdíjintézeti Naptár 1858. 14. l. arczk.
Szinházi Látcső 1864. 60. 61. sz. (Szigligeti.)
Koszorú 1864. I. 9. sz. (Szigligeti.)
Szigligeti, Magyar Szinészek életrajzai. Pest, 1878. (Olcsó Könyvtár 57.)
Greguss Ágost, Shakspere Pályája. Bpest, 1880.
Déryné Naplója. Bpest, 1880. II. 263, 271, 282. 323. 366–371. l.
Figyelő XVII. 153.
Bayer József, Nemzeti Játékszin Története I. II.
Petrik Bibliogr.
Egykorú szinlapok (Fáncsy- és az én gyüjteményem.)
