Fabriczy Kornél,

Teljes szövegű keresés

Fabriczy Kornél,
vasuti mérnök és műszaki felügyelő. F. Sámuel ügyvédnek és a m. tud. akadémia tagjának fia, szül. 1839. szept. 3. Lőcsén Szepesmegyében; atyjának és nagybátyjának (F. János Szepesmegye főmérnöke) vezetése mellett gondos nevelésben részesült; a gymnasiumot 1850–57-ben Lőcsén végezte, hol főképen Gretzmacher János és Grün Dénes tanárok voltak befolyással kiképeztetésére; 1857–58-ban a bécsi, 1861–63. a karlsruhei s zürichi műegyetem hallgatója volt és különös előszeretettel foglalkozott a művészettel és műtörténettel. 1864-ben mint mérnöksegéd nagybátyja mellett a Szepességen, 1865–67-ben vasuti építéseknél Erdélyben és Würtenbergben, 1868-tól pedig a magyar állami vasutak szolgálatában működött. 1871–73-ban a gömöri vasutak kiépítésénél a felügyelőség vezetésével bizták meg; 1874–76-ban fontosabb bizalmi állásokban Budapesten a központi igazgatóságnál volt alkalmazva. Műtörténelmi tanulmányok czéljából 1876–78-ban Olaszországban, főkép Rómában és Nápolyban, 1878–80-ban pedig Párisban és Londonban tartózkodott. Hogy egész idejét kedvelt tudományának szentelhesse, 1878-ban az állam szolgálatából kilépett és 1880 végével Stuttgartban telepedett le, hol Ziegler Zsófiát vette nőűl. Azóta több izben utazott Olaszországban; a levéltárakban és könyvtárakban kutatván, felfedezései s közlései által a műtörténelemnek több, eddig homályos és fontos kérdését földerítette, mely kutatásaiért az olasz és német tudósok szaktekintélynek tartják. Ámbár évek óta szülőföldétől távol él, a magyar hazának fejlődését, tudományos, művészeti s kulturális törekvéseit figyelemmel kiséri; anyanyelvén kivül a modern nyelveket teljesen birván, mint német, olasz és franczia iró is szakmájában nagy hírnevet szerzett.
Szaklapokban megjelent hosszabb czikkei s tanulmányai: a lipcsei Zeitschrift für bildende Kunst-ban (1878–79. Die nationale Kunstausstellung zu Neapel im Jahre 1877., 1881–82. Die französische Sculptur der Gegenwart, 1883. Domenico da Cortona und das Hotel de Ville zu Paris 1884. Die Medailleure der Renaissance, 1885. Die Sammlung Davillier im Louvre, Ausgrabungen auf Delos, 1888. Die Gartenhäuser des Palazzo Giustiniani zu Padua; ezenkivűl számos rövidebb czikket és könyvbirálatokat irt ezen folyóiratnak Die Kunstchronik cz. melléklapjába); a müncheni Allgemeine Zeitung melléklapjában (1883. 242–244. szám Sigismondo Malatesta ein Tyrann der Renaissancezeit, 1884. 265. 1886. 83. 84. 1887. 13. sz. Die Medaillen der italienischen Renaissance. 1885. 149. sat. sz. Die Renaissance Frankreichs und Italiens, 223. 224. sz. Eine Künstlerfamilie der Renaissance, 1889. 261. sz. Justi's Velasquez-Biographie, 1892. 89. sz. Müntz's Geschichte der Renaissancekunst); a berlini Repertorium für Kunstwissenschaftnak 1885 óta rendes munkatársa, ebben a franczia és olasz műtudományi irodalom ujabb termékeit ismertette s számos rövidebb közleményeket irt; a nürnbergi Kunst und Gewerbe czímű folyóiratban (1886. Ein bisher unbekanntes Werk Adriano Fiorintini's, Das florentinische Museum von Wandteppichen, 1887. Wandteppiche deutschen Fabrikats aus dem Schlosse zu Neuberg an der Donau, Die Plaketten der Renaissance és több kisebb czikk), a párisi Courrier de ĽArt-ban és melléklapjában (1885. Une oeuvre de ľAdriano Fiorentino, 1887. Benevent Esquise ďun voyage en Italie, 1888. Nouveaux renseignements sur Giovan-Cristoforo Romano, Notes sur le buste de Montegna et sur une medaille de Sperandio, 1889. Diego Velasquex par Ch. Justi); a florenczi Arte e Storia-ban 1886 óta több czikket közölt, (legjelentékenyebb: 1891. La Badia di Fiesole, ezen apátság építésére vonatkozó s általa felfedezett oklevelek közlése); a római Archivo storico delľ Arte-ban 1888 óta kritikai s apróbb közleményein kivül (1890. Opere dimenticate di Nicolo ďArezzo, Luciano Laurana e il Palazzo Prefetizio di Pesaro, Guiliano de Majano architetto delľ Decomo di Faenza, 1892. Lo Spedale di S. Maria degli Innocenti a Firenze, Iluomini singhularj in Firenze del MCCCC innanzi, 1893. Il taccuino ďun artista ollandese nel Museo di Stuttgart); a párisi Gazette des Beaux Arts-ban (1892. Nouveaux recherches sur Donatello et son éléve Vellano.)
Munkái:
1. Zur Kunstgeschichte der Hohenstaufenzeit. Leipzig, 1879. (Különnyomat a Zeitschrift für bildende Kunst-ból.)
2. Il Libro di Antonio Billi e le sue copie nella biblioteca nazionale di Firenze. Firenze, 1891. (Különnyomat az Archivo Storico Italiano-ból, melyben Vasarinak egyik főbb forrásának ő általa fölismert két kézirati másolatával foglalkozik.)
3. Filippo Brunelleschi. Sein Leben und seine Werke. Stuttgart, 1892. (Legfontosabb műve, melyről Wölfflein H. müncheni s Janitschek H. lipcsei tanárok, Müntz J. párisi, Fontana C. firenzei s Guoli D. római tudósok a szaklapokban elismerő birálatokat irtak.)
Dianiska András lőcsei ág. ev. lelkész szives közlése.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT