Fabriczy (Fabricius) Dávid,
Fabriczy (Fabricius) Dávid,
ág. ev. lelkész, F. Dávid, Csáky István gróf gazdatisztjének, ki hű szolgálata jutalmáúl tőle Folkmár szepesmegyei helységben két nemesi házhelyet és egy vashámort nyert, és Roskoványi Anna fia, szül. 1716. decz. 15. Roskovánban Sárosmegyében; előbb u. ott nagyatyja házánál és Pazdicson nevelkedett; atyjának 1731-ben történt halála után a lőcsei s eperjesi főiskolában, hol magát privát leczkeadással tartotta fenn, a gymnasiumi s theologiai tanfolyamot végezte. A vittenbergai egyetemről, melyen 1741. jul. 18-tól tanult, a porosz háború miatt, egy királyi rendelettel, a többi ott tartózkodó magyarokkal együtt, 1743. juniusban haza hivatott; azon év végén a kis-szebeni ág. ev. középiskola rektorává választatott meg; 1745-ben a pazdicsi (Zemplénm.) egyházban mint rektor, 1746-tól fogva pedig, miután jul. 19. Beszterczebányán Hruskovicz Sámuel superintendens által fölszenteltetett, mint lelkész 26 évig működött, mire 1772. febr. 2. meghalt. Hivataloskodása egész idejében különbféle nehéz vallási küzdelmekben állott.
Irt magyar és tót egyházi verseket, agendai magyar beszédeket és imákat, melyek kéziratban maradtak, nevezetesen:
Ordo circa administrationem sacrae Domini coenae observandus, az az az Ur szent vacsorája kiszolgáltatásának rendje (magyarúl),
Nábožne o povinnostech človeka na smrtedlné posteli ležicího premyslování... (A halálos ágyon fekvő embernek kötelességeiről áhitatos elmélkedések, előadva az Úr népének az 1753. egyházi év kezdetén adventi isteni tiszteletnél, most pedig egy úri család különös használatára benső szivesség jeléül felajánlva egy az Úr segedelmében bizó prédikátor által),
Brevis consignatio eorum, quae facta sunt cum ministris Evang. Ecclesiae Hung. in eorundem condemnatione 1673–1676 (a család birtokában).
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 245. l.
Fabó, Monumenta II. és Dianiska András szives közlése.
