Fábián Gábor,

Teljes szövegű keresés

Fábián Gábor,
ügyvéd, országgyűlési képviselő, a m. tud. akadémia és a Kisfaludy-társaság rendes tagja, F. József ev. ref. lelkész-iró és Somogyi Zsuzsánna (S. Gedeonnak, a Mondolat irójának nénje) fia, szül. 1795. decz. 28. Vörös-Berényben, Veszprémmegyében; öt évi falusi iskolázás után, atyja 1806-ban Pozsonyba vitte a német nyelv kedvéért; 1808. nov. a pápai ev. ref. kollégiumban folytatta tanulmányait a theologiai szakkal együtt és 1817. decz. a jogot a pesti egyetemen hallgatta mint II. éves, miután a Pápán hiányosan tanult I. évi jogi tanfolyamból előbb vizsgálatot tett. Ekkor legkedvesebb barátjával Zádorral (1817-től 1832-ig) szakadatlan levelezésben állott; Pesten megismerkedett Kulcsárral, Fáyval és Vitkovicscsal; az irodalommal és annak képviselőivel való érintkezése sokat hatott szellemi fejlődésére. 1819. nov. 28. megvált az egyetemtől és atyjához ment Tót-Vázsonyba. Mint patvarista először Hubenay József ügyvéd mellé lépett be, majd később Balassa Lajoshoz, 1820 tavaszán pedig jurátusnak esküdött fel gróf Teleki László, az akadémia első elnökének Józsefnek, atyja mellé. Mind a három hely egyaránt alkalmas volt arra, hogy a jogi gyakorlat mellett a lélek miveltségére s a társadalmi modor előkelőségére is hasson. Az ügyvédi vizsgálatot 1821. decz 15. tette le Pesten. Irodalmi tanulmányait, többi közt Hafiz fordítását, ez időben is buzgón folytatta. 1824. jul. 15-től a Bohus-család uradalmi ügyvéde lett. E közben megismerkedett Vörösmartyval, kinek mig Zalán futása cz. eposa megirásánál sürgette, hogy irja meg az invocatioszerű bevezetést, ő maga félbenhagyta a már megkezdett eposát, melynek hőse Attila lett volna. E közben Pestről Bohusékkal leköltözött Aradmegyébe Világosra. 1825. jul. 18., miután Bohus ellenezte házasságát, szolgálatából kilépett, megnősült és mint gyakorló ügyvéd Budán telepedett le; nejétől azonban nemsokára elvált és 1826. auguszt. visszatért Világosra. Ez időben kezd Toldyval levelezni, kivel Budán ismerkedett meg. Időközben ráadta magát a franczia nyelv megtanulására; azután az angol nyelvet tanulta meg. Az élénkülni kezdő országos politikai s megyei élet iránt is kezdett érdeklődni; 1829. ápr. 29. Csanádmegyében a főispán kinevezte táblabirónak; ezóta sűrűbben érintkezik Aradmegye befolyásosabb egyéneivel. Aradon az ő indítványára s az ő közreműködése mellett alakult meg a casino. Az 1836. cholerában első neje meghalt és 1838-ban kelt össze második nejével, Telbisz Francziskával, Schenk Ferencz Ágoston gyáros özvegyével, kivel 40 évet töltött boldog házasságban; ekkor független anyagi helyzetre tevén szert, lemondott az uradalmi ügyvédségről és Aradra költözött; a megyei élet küzdelmeiben lelkesültséggel vett részt és Kossuth lapjának, a Pesti Hirlapnak levelezője lett. Csongrád-, Arad- és Biharmegye megválasztották táblabirájává s a m. tud. akadémia 1832. márcz. 9. levelező, 1835. szept. 14. rendes és 1839. márcz. 13. fizetéses vidéki rendes tagjává; egyik birálója volt az 1842. nyelvtudományi pályamunkáknak és adalékokat juttatott a Nagy Szótárhoz. Az 1848. eseményekben is munkás részt vett; igy tagjává lett ama teljhatalmu bizottságnak, melynek feladata volt a megye területén felügyelni a mozgalmakra és a rend fentartására; máj. 5. az Aradon szervezett sajtóbiróság elnöke s jun. 11. az aradi vészbizottság tagja lett. Képviselővé választatván, a Pesten megnyílt országgyűlésen megjelent, részt vett annak minden munkájában és Kossuthot Debreczenbe is követte. Időközben Szemere megkinálta Aradmegye főispánságával, de nem fogadta el; 1849. jun. 15. a hétszemélyes főtörvényszék birájáúl neveztetett ki; de hivatalának gyakorlására nem nyílt alkalma, mert az oroszok elől menekülő kormánynyal Szegedre s Aradra ment. A világosi katasztrófa után ő is bujdosott; végre jelentkezett a pesti haditörvényszéknél; egy ideig fogságot szenvedett, de azután szabadon bocsátották és Aradra internálták; itten és a közeli kurticsi jószágán családjának és az irodalomnak élt. 1854-ben a rendőri felügyelet alól felszabadították. 1865. nov. 19. Arad város megválasztotta országgyűlési képviselőjévé és Pestre költözvén, az irodalom régibb és ujabb szereplő egyéniségeivel közelebbi ismeretségbe jött. Midőn 1869-ben mandatuma lejárt, végkép visszavonult a politikától és kizárólag a költői műfordításnak szentelte idejét. A Kisfaludy-Társaság, mely 1862. jan. 30. választotta tagjai sorába, 1876. febr. 23. irói munkásságának 60. évfordulója alkalmából jubiláris-ünnepélyt rendezett. Meghalt 1877. decz. 10. Aradon. A m. tud. akadémiában 1888. febr. 27. Zichy Antal tartott fölötte emlékbeszédet.
Versei, műfordításai, történeti, államtudományi s vegyes czikkei a következő folyóiratokban, évkönyvekben és hirlapokban jelentek meg: Aspasia (1824. költ.), Felső M. Minerva (1825. X. Keleti literatura: Elegia Hariri perzsa költőtől, Elegia Ebn Arabhsah arab költőtől, Shemseimael georgiai fejedelem két verse, Hushenh perzsa királynak Testamentuma Hammer-Purgstall után dolgozva), Koszorú (1828. Frithiof atyai örökébe lép költ., 1829. költ.), Tudom. Gyüjtemény (1828. V. Szögyényi Zsigmond életrajza), Aurora (1829. 1831. költ.), Társalkodó (1833–34. Simánd Aradmegyében). M. tud. társ. Évkönyvei (III. 1838. A prosa s kifejlése történetei, székfoglaló), Tud. Tár (1837. II. A rabszolgaság Éjszakamerikában), Athenaeum (1838. Az örökülési törvényekről Tocqueville után, A mechanikai találmányok következményei stb. ford., 1839–42. Az esküttszék, A jog eszméjéről, Kis és nagy nemzetek stb. ford.), Versek gróf Károlyi György csongrádm. főispán beigtatásakor, Szeged, 1839. cz. gyüjteményben (költeménye), Pesti Hirlap (1844. 349. sz. Zsidó emancipatio, 361. sz. Löw Lipot Nyilt levelére), Életképek (1847, I. 20. sz. Levele Tocquevillehez), M. Akadémiai Értesítő (1852. A római classicusok olvasásáról és tanulmányozásával egybekötött élvezetről és érdekről), Uj M. Muzeum (1853. I. Cicero összes leveleiből mutatványok, 1856. I. Válasz Toldy Ferencznek a hozzám irt nyilt levélre, költ., Javaslat a kettős betük egyszerűsítése ügyében. Eredetiség az irodalomban, Epistola Toldy Ferenczhez az irodalombani eredetiség kérdéséhez, 1857. I. Cicero Quintopaediája, 1859. I. Seneca, L., A dogmatica és paraenetica, vagyis elméleti és gyakorlati philosophiáról), Sárosy Albuma (1857. Csernovics Péter életrajza), Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Uj folyam (I. Pár szó a Milesiákról, székfoglaló 1863. jan. 29. III. A szatiráról, VIII. Rutilius Claudius Numatianus utleirása, X. Tibull egy elegiája, XII. Buda haragja, hősköltemény 1823-ból, Elegia Székács József temetésekor az ő és Toldy Ferencz emlékezetére), Fővárosi Lapok (1866–67. Költői levél és tárcza), az aradi Alföld (1873. Egy római classicus iró a choleráról Corn. Celsus: de medicina lib. IV. cap. 11., ugyanez a Bud. Közlönyben 1873. 172. sz.), Figyelő (I. 1876. Adatok Somogyi Gedeon életéről.)
Munkái:
1. Búcsúzó versek, melyek Nt. Tóth Ferencz egyházi főnótárius eránt való háladatos tiszteletből, midőn a pápai ref. collegiumbeli theologica cathedrát, ugyan a pápai sz. ekklesia predikátori hivatalával kivánta felcserélni, készíttettek a collegiumbeli ifjuság nevében. Veszprém, 1817.
2. Oda Szentkirályi László urnak, Pest, Pilis és Solt vármegyék volt első al-ispánjának tiszteletére, a midőn ezen hivatalából palatinális itélő mesternek általvitetett. Pest, 1819.
3. Hafiz persa költő Divánjából ghazelák s töredékek, ford. Pest, 1824.
4. Mimili, egy helvecziai történet, Clauren után magyarázta. Pest, 1829.
5. Napoleon önéletirása, saját keze és diktálása után. A franczia kiadás szerint hiven magyarázta Pest, 1829.
6. Ossian énekei. Az eredeti gael mértékben fordította. Buda, 1833. Három kötet.
7. A demokratia Amerikában. Tocquille Elek után a franczia eredetiből ford. Buda, 1841–43. Négy kötet.
8. Arad vármegye leirása, historiai, geographiai és statistikai tekintetben. I. rész. Historiai leirás. Buda, 1845. (Négy rézmetszettel és b. Orczy Lőrincz arczk. A II. és III. kötet kéziratban maradt. Ism. Tud. Gyűjt. 1836. II. IV.)
9. Házi neveléstan kézikönyve. Classikai kalászat szülők és az őket képviselő nevelők, nevelőnők s oktatók számára. Heinsius Tivadar után magyarítva. Buda, 1846.
10. M. T. Cicero összes levelei, időrendes sorozatban. Ford. és jegyzetekkel ellátta. Pest, 1861–64. Hét kötet. (Minden kötetet Cicero és kora cz. annalistikus történet előz meg.).
11. M. T. Cicero vegyes munkái. I. kötet. Rhetoricumok és philosophicumok. Ford. és jegyzetekkel ellátta. Arad, 1865. (A II. és III. köt. kéziratban maradt, csupán mutatványként jelentek meg belőle a Cato Maior az öregségről és Laelius a barátságról cz. részek Lampel Róbertnél az Ókori classikusok cz. fordítás-gyűjteményben.)
12. Nyilt levél aradi választóihoz. Arad, 1869.
13. Titus Lucretius Carus tankölteménye a természetről. Fordította, bevezetéssel, magyarázó jegyzetekkel kisérte. Bpest, 1870.
14. Argonauticon. Arad, 1873. (Cajus Valerius Flaccus hőskölteménye.)
15. Rutilius Claudius Numatianus utleirása, adatokkal a szerzőről. Arad. 1874.
16. Anthologia Fábián Gábor költői műfordításaiból: magyarított Lucretiusából s Argonauticonából. Kiadta Somogyi Antal. Arad, 1874.
17. Quintus Horatius Flaccus a Pisókhoz irt levele a költészetről. (De arte poetica.) Ford. Arad, 1876.
Kiadta atyjának F. Józsefnek Appert Étekeltartás mestersége (Pest, 1833.) cz. munkáját.
Levelei: Kisfaludy Károlyhoz, Arad, 1827. febr. 4. és Stettner (Zádor) Györgyhöz, Világos, 1827. máj. 8. (Figyelő XXVI.)
Arczképe, kőnyomat Rohn lith. intézetében Pesten jelent meg.
Álneve: Nőzséri.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Ujabbkori ismeretek Tára III. 175. l.
Ferenczy és Danielik, M. Irók I.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai I. 1862.
Vasárnapi Ujság 1864. 39. sz. arczk. 1876. 9. sz. arczk.
Magyarország és a Nagyvilág 1866. 20. 21. sz. arczk. 1877. 50. sz. arczk.
Hazánk és a Külföld 1866. 11. sz. arczk.
Prot. Képes Naptár 1872. arczk.
Vutkovich, M. Irók Albuma.
Moenich és Vutkovich, M. Irók Névtára.
M. Könyvészet 1876.
Szinnyei Könyvészete.
Főv. Lapok 1877. 283. sz. 1885. 223. 1886. 292. sz.
1877. P. Napló 340. sz. Hon 325. sz. Prot. Egyh. és Iskolai Lap 50. sz.
Figyelő III. IV. XI. XVII. (Önéletrajza.)
Lakatos Otto, Arad Története. Arad, 1881. III. 5. l.
Toldy Ferencz: Munkái VI. (Bevezető beszéd.)
Uj M. Athenás.
Jancsó Benedek, Fábián Gábor élete. Arad, 1885.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
1885: Függetlenség 107. Harmonia 38. sz. Ellenzék 216. sz. Koszorú VII. M. Salon III. P. Hirlap 258. sz.
Arad és Vidéke 1886. 243. sz.
Veszprémi Független Hirlap 1886. 50. sz.
Kölcsey-Egyesület Évkönyve III.
Zichy Antal, Emlékbeszéd Fábián Gábor felett, Bpest, 1888.
Beöthy Zsolt, Nemz. Irodalomtört. Ism. II. Szépprózai Elbeszélés I.
Budapesti Szemle 1893. áprilisi füzet és gyászjelentés.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT