Fabchich József,
Fabchich József,
győr-egyházmegyei áldozópap és tanár, Fábsich János városi jómódú polgár és Takáts Anna Mária fia; szül. (kereszteltetett) 1753. márcz. 13. Kőszegen Vasmegyében; alsóbb iskoláit szülővárosában a jezsuitáknál végezte 1764-től 1769-ig; a bölcseleti leczkéket Győrött hallgatta, hol 1770-ben a növendékpapok közé lépett. Hittani tanulmányainak befejezése után 1775-ben pappá szenteltetése előtt, a győri gymnasiumban a nyelvtani osztály tanításával bizatott meg, mely hivatalában 22 évet töltött el. Mint ilyen páratlan lelkesedéssel hirdette a hazaszeretetet s igazi elragadtatással szólt a magyar nyelv szépségeiről. Az akkori szokások ellenére a tantárgyakat többnyire magyar nyelven adta elő. Szenvedélyes magyar volt, ki nem csak az idegen szókat, hanem az idegen embereket is erőnek erejével meg akarta magyarosítani. Megfigyelése körébe foglalta a magyar szókincsek tág mezejét, gondosan följegyezvén minden egyes oly szót, mely mint elavult, forgalmon kivül volt, vagy csak tájszólásilag élt a hon egyes vidékein; végül olyanokat is, melyek ujabb keltök miatt még általános elterjedést nem nyertek. A magyar szó, irja Mi hir Budán cz. röpiratában, katonáinknak többet érne minden regulánál; tüzes ördög lesz mind, ha a «rajta» szót hallja. Holló hozta sváb, irja u. ott, országunkba szakad; erővel magyar vezetéknevek adassanak nekik, tanuljanak magyarúl, vagy szakadjanak belé a czudarok! Német apáczákhoz ne adassanak kisasszonykáink! A papi dolgok magyarosításán is sokat fáradozott; egyik röpiratában már azt hangoztatja, hogy feleséget lehet igérni az olyan papoknak, kik jó magyarok és magyar könyveket irnak, és ne mondhassák róluk Vajda Sámuellel: néha az belső emberek is olyan csúfos köntösben járnak, hogy alig tudunk eligazodni rajta, ha papot látunk-e, vagy pántlikás zsidót (1772.). Költészeti irodalmunk neki köszöni a hellén lyrikusok- és tragoedia-iróknak irodalmunkba való átköltöztetését; a latin és görög irók fordításaiban tömérdek oly uj szót használ, melyeket a közönség soha sem fogadott el. Jó barátai, különösen Döme, Kazinczy, Révai és Rajnis, váltig figyelmeztették őt, ne csigázná annyira nyelvünket az uj szókkal, de ő nem hallgatott rájuk; meg volt győződve, hogy a közönség előbb-utóbb elfogadja azokat. Irótársai közül különösen szerette Révait, Kovács Pál Rupertet és Rajnist. 1785-ben Győrbe jövén Révai, a másik két jó barát, Rajnis és F. nagy örömmel fogadták őt, s ezentúl jó ideig elválhatatlanok voltak egymástól. Révaival körülbelől egy időben sürgette ő is a magyar tudományos akadémia fölállítását, sőt egy röpiratot is irt ez intézet érdekében. A csillagászat, nyelvészet és tanítás terén szerzett érdemeiért több elismerésben részesült. Hell Miksa, korának legnagyobb csillagásza, elismerő leveleket irt neki. Kijelölték őt a leendő akadémia tagjának is, 1798-ban pedig kinevezték a győri papnevelő tanárának. Meghalt 1809. decz. 23. Győrött.
Munkái:
1. Apotheosis Herostrati festis honoribus rev. dni Antonii Majláth de Székhely, dum ad latus ill. ac. rev. dni episcopi Jaurinensis ascisceretur, anno 1788. XII. kal. Maji dicata. Jaurini.
2. Ünnepi vers főtiszt. Balogh Sándor urnak győri kanonokságába való iktatására. Komárom, 1794.
3. Tudósítás Pindarus Anakreon munkájának fordítása iránt. Győr, 1803.
4. Vas vármegyei köszögi Fábchich József az magyar föl állítandó tudós társaságnak az XI. szám alatti tagjátúl magyarra fordítatott P. Álceus Záffo Stezikorus Ibikus Anakreon Bakkilides Szimonidesz Alkmán Arkilokus. Az kegyelmes második Isztmiai Mecénásoknak költségével. Győr, 1804. (ism. Zeitschrift von u. für Ungern VI.)
5. Méltgos Wilt József urnak győri püspökségébe való mind szent havának 21-ik napi fényes iktatására... ajánlja. Győr, 1806. (Költemény.)
Kovács Pál Rupert benedekrendi Magyar példa- és közmondásai (Győr, 1794.) cz. munkáját F. verses előbeszédjével adta ki.
Kézirati munkái: Egyházi beszédei (1790–97.); Kengyelfutó, avagy magyar Kalepinus példája (ivrét 67 l.) és M. Kalepinus A-Z. ivrét 658 lap (1794.); Kisebb versezetei; Mi hir Budán? vagy: Fancsali feszület Pindarus sat. kézirata 557 l.; Práy Györgynek krónikájából való bengézés; A magyar ruhába öltözött bajuszos magyarországi papnak védelmezése; Aeschylus, Sophocles, Euripides tragyédiája (Győr, 1803.); Erkölcsnek hét tragyédiái (1803.); Euripidesnek tragyédiái; Hollosy Mihály győri nagy préposthoz (1806. költemény); Sofoklesznek hét tragyédiái; Adversaria Calepiana de anno 1786; Adversaria Scapularia (1786–1800.); Adversaria Teutonica (1786.); Adversaria Hungarica collecta 1789.; Miscellanea Commentariorum e variis Authoribus excerptorum 1786.; Planum erigendae societatis hungaricae 1792.; Sermones sacri; Versiones poetarum graecorum; Supplementum prosodiae Graecae; Historia regum Hungariae; Excerpta ex X. ut Tök Könyvnek eltépése (1808.); Miscellanea manuscripta; Acta diversa; vegyes irományai s vegyes tárgyú kivonatai; levelei Révaihoz, Győr 1806. júl. 5. és aug. 19. (mind a n. múzeumi kézirattárban.) Az Egyházi törvények cz. kéziratát is említi Ferenczy (a M. Irók I. k.)
Révai, Planum 72. l.
Baur Samuel, Allgemeines hist.-biogr.-liter. Handwörterbuch. Ulm, 1816. I. 379.
Tudományos Gyűjtemény 1829. I. (Horvát Endre.)
Kis János Emlékezései II. 100.
Kazinczy Ferencz Levelezése Kis Jánossal. Buda, 1842. I. 110. l.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I.
Győri Közlöny 1861. 43. 44. sz.
Toldy Ferencz, M. Költészet Története 374. l.
Egyet. M. Encyclopaedia VIII. 141. (Vas József.)
Kazinczy, M. Pantheon (N. Könyvtár XXXVI. 379.) és Levelezése III.
Figyelő XVIII.
Takáts Sándor, Péteri Takáts József. Bpest, 1890. 7. 8. l. Benyák Bernát. Bpest, 1891. 20. 173. l. és Kath. Szemle 1890. 379. 382–384. 520. 696. l. M. Szemle 1892. (A zörgős lantú pap.)
Petrik Bibliogr.
