Édes Gergely
Édes Gergely
ev. ref. lelkész, É. Ferencz és Kun Anna fia, szül. 1763. jan. 24. Madaron Komárommegyében; iskoláit Sárospatakon, Debreczenben és ismét Patakon járta. 1794-ben Heténybe (Komáromm.) ment akadémiai rektornak, hol csak egy évet töltött; innét a jövedelmezőbb M.-Szántóra költözött szintén lelkésznek. Nem sikerült az ott töltött két év alatt annyit szereznie, hogy óhajtását a külföldi egyetemek meglátogatását elérhette volna. 1793-ban Kinyisen lett lelkész. 1797-ben beutazta az országot; azután Veszprémben állapodott meg mint káplán; itt töltött félév után N.-Vázsony választotta meg lelkészének; 1801. Csórra, 1807. Litérre, majd Balaton-Henyére, Pápára, Kupra s végre 1833-ban Derecskére ment papnak. Halomra irta a verseket e nyomorult helyeken oly nyugodt megelégedéssel, mintha a fényes nagy jövedelmű Halason hivataloskodott volna, irja fia Albert. Különben is szegényes helyzetét többnemű szerencsétlenség súlyosbítá, így 1834-ben mindenéből kirabolták, majd ingóságai elégtek; lelke azért nem tört meg, folytonosan irt és munkáit egyre küldözgeté nagy mesterének Kazinczynak, kivel sűrű levelezésben állott, birálata alá. «Az úr önti verseit» irja neki Kazinczy 1824. júl. 8. Munkáinak nagy része ugyan kéziratban maradt, de a megjelentek is jókora terjedelműek. Kazinczy ítélete ezekről, hogy ha É. G. nem minden verseit, hanem csak válogatott költeményeit adta volna ki, első rangú költőként szerepelhetne. Elaggott napjaiban (1846.) hivatalától megválva, Albert fiához húzódott. Meghalt 1847. okt. 20. Tisza-Tarjánban.
Verseket irt a Szépliteraturai Ajándékba (1823.), Koszorúba (1830–31.) sat.
Munkái:
1. Természet könyve, avagy a természetből kimeríttetett becses halhatatlanság... Kassa, 1793. (Czensurai kézirata 1789-ből a m. n. múzeumban.)
2. Édes Gergely enyelgései. Avagy időt töltő tréfás versei... Pozsony, 1793. (2. jav. és bőv. kiadás. Vácz, 1803.)
3. Ama néhai mélt. gróf idősb Rádai Gedeon úrnak hamvaihoz ajánló szava a szerzőnek. Hely. n., 1793.
4. A Theosi Anacreon versei kétféle fordításban, egyenesen görögből ford. Vácz, 1803.
5. Iramati és danái. U. ott, 1803.
6. Keservei és nyájaskodásai. U. ott, 1803.
7. Quinti H. Flacci opera latina ejusdem generis versibus hungarice explicata. Vagyis Horácz munkái hasonló versekkel megmagyarázva. Operum tomus II. complectens satyras et epistolas. Vagyis a Q. H. munkáinak II. darabja, mely magába foglalja az ő gúnyjait és leveleit. Pest, 1819. Két kötet.
Kéziratban maradt: Víg lantos, öt könyvben, Ovid Tristiuma, Levelei, Mondoványai (gnómák), A hitvallás érzelmei a minden különböző vallásnak egyesíthetése végett, különféle énekdarabokban, Magyar grammatika, Az ember utóbbi és fő vége, A halhatatlanság múzsája (distichonokban 15 könyv), A magyar Theokrit, Parlagi múzsa, 3 könyv, Hevesdy, román, Epigrammák és odák.
Levele Kazinczyhoz, Nagy-Kinizs, 1794. okt. 14. (Kazinczy Ferencz Levelezése II. 397. l.), Révaihoz, Nagy-Kinizs, 1795. júl. 17. és egy-két költeménye 1818-ból a m. nemzeti múzeum kézirattárában.
Kis János Emlékezései II. 105. l.
Thewrewk József. Magyarok Születésnapjai 10. l.
Fábián, Prédikátori Tárház III. kötet.
Toldy, M. Nemz. Irod. Története.
Vasárn. Ujság 1865. 43. 47. 49. sz. (Eötvös Lajos.)
Figyelő 1876. 11. 12. sz. (Abafi.) V. 1878. É. G. élete és művei (Abafi), VI. VIII. X–XIII. XVII–XXIII.
Uj M. Athenás.
Dunántuli Prot. Közlöny 1889. 12. sz. (Önéletrajza.)
Kazinczy Ferencz Levelezése II.
Petrik Bibliographiája.
Kath. Szemle 1890. 380. 523. (dr. Takáts Sándor.)
Borsodmegyei Lapok 1891. 83–85. sz. (Édes Vincze.)
