Ecsedy Miklós,
Ecsedy Miklós,
ev. ref. lelkész, szül. 1754 körül Mónos-Petriben Biharmegyében, hol atyja E. György ev. ref. prédikátor volt; tanulmányait Debreczenben végezte, hol a többi Ecsedi nevűektől megkülönböztetésűl poéta előnevet nyert; a theologiai szak végeztével Hód-Mezővásárhelyen volt gymnasiumi rektor 1781–83, mire a makóiak meghivták lelkészüknek, a mit elfogadott, előbb azonban a külföldi egyetemeket látogatta meg 1784-ben haza jött és elfoglalta hivatalát, melyet 1803. febr. történt haláláig viselt.
Munkái:
1. Bádgyadt lelkeket éleszgető csendes muzsika, az-az egynehány kegyes énekek. Buda, 1794. (50 éneket foglal magában. 2. kiadás. Vácz, 1795. 3. kiadás. Buda, 1807., Debreczen, 1819., 1832. és 1856.)
2. Sok tövissek között felnőtt sárga liliom, azaz: Egynehány olyan elmélkedések, melyeket hosszas sinlődése között gyűjtögetett és nagy részént beteg ágyának szélin versekbe szedegetvén leirt; azután pedig, némely virrasztó énekekkel és halotti búcsúztató versekkel toldaélkúl megbővítvén, közhaszonra kibocsátott. Szeged, 1805.
Toldy Bibliogr. (Tud. Tár 1833.)
Csokonai Album. Debreczen, 1861. 263. 268. l.
Téli Ujság 1878. 8. sz.
Uj M. Athenás 109. l.
Petrik Bibliogr. I. 582. 716. l.
