Cherven Tamás,
Cherven Tamás,
beszterczebányai apátkanonok, nagyprépost és püspöki helynök, szül. 1793. jan. 14. Chizsnyén Árvamegyében; 1812-ben a papi rendbe lépett és 1816-ban fölszentelték; előbb Brogyánban volt nevelő, 1821-ben lett püspöki titkár és szentszéki jegyző, 1828-ban ülnök, 1833-ban oldal-kanonok, 1840-ben káptalani fődiaconus, 1847-ben apát, 1861-ben lyceumi igazgató, 1865-ben nagyprépost, 1869–72-ben káptalani és végre 1872-ben püspöki helynök; ő volt a Slovenska Matica pénztárnoka. Meghalt 1876. ápr. 27. Besztercebányán.
A hires turóczi fakönyv, a nyirfa (betula alba) külső hártyájára irt állítólagos magyar irodalmi emlék tette nevét ismertté; 1839-ben, mint szent-kereszti lelkész, a Stubnyai fürdőben Jezerniczky Istvánnál találta azt, kihez az a Raksányi-család levéltárából került. A m. tud. akadémia kiadta az emléket a Tudománytárban (Uj F. 1840. VIII. k.) Cherven megfejtésével együtt. Az emlék, mely 32 sor irásból áll, 127 nevet tartalmaz, de csak a következő szavak fordulnak elő benne: vitizlő nemeknek, fia, fiai, én és vitiza. Toldy szeme előtt ez emlék az összes maradványok közt leghitelesebbnek és legrégibbnek tünt föl; de Szabó Károly fejtegetései után valószinű, hogy az egész emlék nem egyéb, mint Bél ábc-je nyomán ügyesen szerkesztett koholmány.
Toldy, M. Irod. Tört. 1–3. kiadás.
Budapesti Szemle VI. 1866. 127.
Schematismus Historicus Dioec. Neosol. 1876. 36. 59.
Figyelő III. 1877. 31.
Fejérpataky László, Irodalmunk az Árpádok korában 3. l. és gyászjelentés.
