Árvai György,
Árvai György,
bölcselet- és hittudor jezsuita tanár, szül. 1697. ápr. 26. Egerben; 1714-ben lépett a jezsuita rendbe; a gymnasiumot Bécsben, a bölcseletet Gráczban, theologiai tanulmányait 1729-ben Nagyszombatban végezte el, mire tudori oklevelet nyert és a nagyszombati főiskolában 1732-től több éven át tanította az aesthetikát, természettant és bölcseletet; 1740-ben pedig ugyanott mint a theologia tanára, később mint rector és kanczellár is működött, egyszersmind a nyomda igazgatója volt. Végre a szepesváraljai rendház főnöke lett, és itt halt meg 1759. jul. 5.
Munkái:
1. Meditationes piae in singulos anni dies Cassoviae. 1721.
2. Columen orbis christiani Joannes Hunyady, victoriis de ottomanica potentia clarissimus, epico carmine celebratus. Tyrnaviae, 1724.
3. Acta illustria heroum Hungariae oratiunculis expressa. Cassoviae, 1725.
4. Vindiciae conceptus illabati B. V. Mariae, Tyrnaviae, 1727.
5. Rosetum Stanislaianum... U. ott. 1727.
6. Selectae ex profanis scriptoribus historiae. Partes 2. U. ott, 1734–35.
7. Venae poeticae e fonte gratiarum virgine Dei matre Sasvariensi. U. ott, 1734.
8. Divus Franciscus Xaverius dictione panegyrica celebratus. U. ott. 1734.
9. De institutione juventutis ungaricae dialogus. U. ott, 1735.
10. Damnatarum propositionum theologica trutina... Cassoviae, 1734.
Catalogus Societ. Jesu 1725–62.
Horányi, Nova Memoria. I. 184.
Katona, Historia Critica XXXIX. 934.
Fejér, Historia Univ. Pest. 65.
Stoeger, Scriptores 15.
Brüsztle, Recensio. I. 96.
Petrik Bibliographiája.
