utol

Teljes szövegű keresés

utol – ‘‹igekötőként› egészen a nyomába’: utolér; ‘‹régebben› hátul, hátrább, utoljára’; ‘‹főnévként› vége, maradéka’: valaminek az utolja. Származéka: utóbb.
Az út megszilárdult ragos alakulata ablativusi -l raggal; az ilyen szavakban gyakori módon (lásd pl. túl) az ablativusi jelleget locativusi, majd lativusi váltotta fel. Főnévi használata az utó alakjával való keveredésnek (utója–utolja) tulajdonítható. Lásd még utoljára, utolsó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT