szül
szül – ‘‹magzatot› világra hoz’; ‘előidéz, létrehoz’: Az enyim, a tied mennyi lármát szűle, / Mióta a miénk nevezet elűle (Csokonai). Származékai: születik, születés, születési, születő, szülemény, szülő, szülői, szüle, szülész, szülészet, szülészeti.
Alighanem ősi ugor örökség: vogul széli (‘keres, szerez’). Az egyetlen rokonnyelvi megfelelő jelentésileg nem okoz gondot, a ‘szerez’ ⇨ ‘gyermeket szerez’ ‘szül’ fejlődés más nyelvekben is kimutatható: latin parare (‘készít, szerez’) – parere (‘szül’), angol get (‘kap, szerez’) ⇨ beget (‘nemz’). A szülész és származékai nyelvújítási eredetűek.
