szemét
szemét – ‘piszok, hulladék’; ‘szemétrakás’: a szemétre vetett fazék; ‘hitvány, aljas (ember)’ te szemét, szemét alak.
Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén smet, szlovák šmet (‘hulladék, piszok’). A magyarban a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hang oldotta fel; a második szótagban pótlónyújtás következett be.
