száj

Teljes szövegű keresés

száj – ‘ember, állat fején lévő nyílás, elsősorban a táplálkozásra’; ‘ennek ürege’; ‘üreg nyílása’: a barlang szája. Származékai: szájas, szájaskodik, szájal.
Ősi örökség az uráli korból: vogul szúp, finn suu (‘száj’), szamojéd szó, szú (‘torok’). A magyar szó eredeti alakja szá volt, erre utalnak a szám, szád, szánk stb. birtokos személyjeles alakok (lásd még arc). A ~ a szája formából vonódott el, s így alakultak ki a bővebb szája, szájad, szájunk változatok.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT