süv
süv – ‘sógor’: Azt a deli tündért vette feleségül; / Süvei most már mind hercegek, királyok (Arany).
Alighanem ótörök szójövevény, egy feltehető ócsuvas *sig alak átvétele, amelynek megfelelői az -l képzős türk, ujgur szinil, kazár szinli, csuvas selle (‘húg, öcs’). A ‘testvér’ ⇨ ‘házastárs testvére’ jelentésváltozás a magyarban zajlott le. A szabályos sű alak többnyire személyjeles formákban (süvem, süved, süve) alakban fordult elő, s ezekből vonódott el a ~. A köznyelvből a német eredetű sógor rég kiszorította, a nyelvjárásokban is lassan avul.
