stallum
stallum – ‘kanonoki székek, padsorok ‹püspöki templom szentélyében›’; ‘hivatali tisztség, javadalom’.
Középkori latin szó az ófrancia estal, olasz stallo (‘állás, tartózkodás, szentélyszék’) nyomán, amelyek a germánságban általános stall (‘állás, istálló’) szóra vezethetők vissza; ez egyben a magyar istálló szónak is a forrása, és csak oldalági, indoeurópai rokonságban áll a latin stare (‘áll’) ige családjával, amelybe például egy stabulum (‘istálló’) szó is tartozik.
