seper
seper – ‘szálas eszközzel összekotor, eltakarít ‹szemetet, port, havat›’; ‘sodró mozdulattal eltávolít’: lesöpörte a könyveket az asztalról; ‘‹hosszú ruha, haj› a földet éri’; ‘‹a szlengben› gyorsan távozik’: söpörjünk haza!. Származékai: seprű, seprűz, söpröget, söpredék.
Ótörök jövevényszó: ujgur szipir, oszmán süpür, csuvas seber (‘seper’). A magyarba egy régi csuvas *sipir kerülhetett, amely nyíltabbá válással ~ lett, majd ennek labializációjával jött létre a söpör változat, amely a köznyelvben ma általánosabb a ~nél.
