selejt
selejt – ‘értéktelen, hitvány rész’: az osztály selejtje; ‘hibás ipari készítmény’. Származékai: selejtes, selejtez.
A német schlecht (‘rossz, silány’) átvétele ht ⇨ jt hanghelyettesítéssel; a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hang oldotta fel. A ~ eredetileg, a német előzményhez hasonlóan, melléknév volt; selejtes származéka úgy alakult ki, mint a kopott, viselt nyomán a kopottas, viseltes, majd idővel, most már főnévi értelemben vonódott el belőle a ~. Lásd még sejt2.
