sarok

Teljes szövegű keresés

sarok – ‘a lábfej, illetve a talp leghátsó része’; ‘lábbelinek ez alatti, többnyire magasított része’; ‘síknak, térnek összefutó vonalak, illetve síkok által határolt része, szöglet’: a szőnyeg sarka, a szoba sarkában, a ház sarkánál; ‘ajtónak, ablakszárnynak a forgástengelyhez közel fekvő része’: sarokvas; ‘‹régen› világtáj’: a világ négy sarkából; ‘‹pontatlanul› sark (lásd ott)’. Származékai: sarkos, sarki, sarkít, sarkal, sarkalatos.
Alighanem egy hangutánzó, illetve hangfestő eredetű sar- tőből származik, amely a gyors mozgás, illetve a forgás jelentéselemét hordozza (lásd sarj), és deverbális -k névszóképzőt tartalmaz. A jelentés alapja e szócsaládban a forgás volt, mind az ajtósarokra értve, mind az emberi sarokra, amelyen könnyű megfordulni, s ez magyarázza a sark önállósodását sajátos jelentéskörében. Lásd még sarj, sarkall, sarkantyú, sellő, serdül, serény, serken, sőre, surján, sürget, sürög, sűrű, szorgalom.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT