lánc
lánc – ‘egymásba kapcsolt fémkarikákból álló kötélszerű eszköz’; ‘szövet hosszirányú fonala’: láncfonál; ‘‹régen› földmérő eszköz, illetve földterület mértékegysége (kb. ezer négyszögöl)’; ‘hídfüggesztő elem csuklósan kapcsolt acéllemezekből’: lánchíd. Származékai: láncos, láncol, láncolat.
Bizonytalan eredetű szó: talán északi szláv jövevény: cseh, szlovák lancuch, ukrán lancug; ezek etimológiája tisztázatlan. A magyarban az átvett szó *láncó formát eredményezhetett, amelyben a véghangzó kicsinyítő képzőnek érződött, s ezért elmaradt.
