kietlen

Teljes szövegű keresés

kietlen – ‘kopár, puszta, sivár’. – kies: ‘üde, viruló, szemet gyönyörködtető ‹táj›’: Vígadoznak a kies Fürednek / Kútfején és partjain (Csokonai); ‘elhagyatott, lakatlan’.
Bizonytalan eredetű szócsalád. Talán a kéj származékairól van szó a fosztó, illetve ellátottságot kifejező -tlen és -s képzővel. Újabb vélemények szerint a fenti szópár egy ‘öltözet’ értelmű ótörök kije szóból ered, tehát ‘meztelen’, illetve ‘felöltözött, díszes’ volt az alapjelentés. A kies ‘elhagyatott, isten háta mögötti’ jelentésben való használata, amely hovatovább kizárólagossá lesz, annak tulajdonítható, hogy a legtöbben így értik: ‘a forgalomból kieső’.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT