kény

Teljes szövegű keresés

kény – ‘szabad elhatározás, kedv, tetszés’: kénye-kedve szerint jár vagy nem jár iskolába; ‘szeszély’. Származékai: kényes, kényeskedik, kénytelen, kénytelenség, kényeztet.
A kéj szóhasadással elkülönült alakváltozata; a j–ny hangmegfelelés ritka, de nem példátlan: lapály– (nyelvjárási) lapány, megyen – (nyelvjárási) mejen, menyen. A kéj és a kény századokig azonos jelentésű volt; a ~ szóban és összetételeiben csak a 18. századtól lép előtérbe az erőszakos akaratérvényesítés mozzanata, talán a más eredetű kényszerít és szócsaládja alaki hatására. Lásd még kényelem, kényúr, kietlen.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT