kacsó
kacsó – ‘kezecske ‹nőé vagy gyermeké›’: add a kis kacsódat.
A kacs szónak mint igenévszónak igenévi származéka, tehát tkp. ‘görbülő’, s jelentett szőlőkacst is; talán erről vonódott át a könnyű kis kézre. Kedveskedő használatát hangalakja is elősegíthette, ahogy sokféle alakváltozatából sejteni lehet: kacsi, kácsi, csacsó. Lásd még gacsos, gáncs, kacs, kacska, kacsint, kacskaringó, kancsal, kanyarít.
