isten

Teljes szövegű keresés

isten – ‘valamilyen jelenséget megszemélyesítő elképzelt emberfeletti lény’: tűzisten, esőisten; ‘‹egyistenhívő vallásokban, tulajdonnévszerűen› a világ teremtője, fenntartója’: Isten nevében. Származékai: isteni, istenes, istenít, istenség, istenke, istenül.
Bizonytalan eredetű szó. Talán az ős eredetibb is alakjából ered (lásd Halotti Beszéd: isemüküt Adamut) azzal a kicsinyítő jellegű t–n képzőegyüttessel, amely a nőstény szóból ismerős, jelentése tehát ‘atyácska, öregecske’ lehetett. A magyarázatnak vannak hangtani nehézségei, pl. a Halotti beszédben már mai alakjában (is-ten) találjuk, holott feltételezett alapszava még a jóval ősibb véghangzós formát mutatja: ise-müküt. Lásd még istenuccse.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT