illeget
illeget – ‹csak az illegeti magát, azaz ‘tetszeni vágyón, kacéran hajladozik, jár’ kifejezésben›.
Az illik ige gyakorító képzős származéka. Eredeti jelentése ‘illesztget, hozzáilleszt’ volt; ebből értődött így: ‘testét előnyösnek érzett pózba hajlítja, helyezi’.
