idom
idom – ‘síkbeli vagy térbeli forma’: síkidom; ‘női test domborulata’: telt idomok. Származékai: idomít, idomító, idomítás, idomár, idomtalan.
A szócsalád valószínű alapszava egy ma már nem élő idomos melléknév, amely az ildomos népnyelvi alakváltozata. Eredetibb ‘alkalmas, ésszerű’ jelentése így fejlődött: ‘rendes’ ⇨ ‘arányos’ ⇨ ‘formás’. Az ~ és idomtalan voltak közvetlen származékai; a további képzések már az ~ból erednek.
