idő
idő – ‘a tér mellett az anyag legfőbb létezési formája, amely a történések egymásutánjában érzékelhető’; ‘időtartam’; ‘időjárás’: szép idő várható; ‘‹régebben› év’. Származékai: idős, idősödik, időtlen, időz, időzít, idült.
Vitatott eredetű szó. Talán ótörök jövevényszó a csuvasos rétegből: türk, ujgur öd-, altáji öy- (‘idő’); ennek a származtatásnak elég komolyak a hangtörténeti nehézségei. Más nézet szerint az ~ az ide határozószónak jelentésben elkülönült alakváltozata; eredeti jelentése közelre mutató értelméből eredően ‘jelen időpont’ volt, ahogy az idei, idén, valamint az esztendő szavakban is tetten érhető. Az idült (mint a latin eredetű krónikus magyarítása) és az időzít nyelvújítási alkotások. Lásd még ideiglenes, idejekorán, idény, idétlen, időjárás.
