abszolút
abszolút – ‘feltétlen, korlátlan, mindentől független, máshoz nem viszonyított’: abszolút nulla fok, abszolút szám, abszolút többség, abszolút hallás; ‘tökéletes, teljes’: ez abszolút képtelenség. – abszolúte; ‘tökéletesen, feltétlenül’. – abszolutizmus: ‘egyeduralmi rendszer’. – abszolutórium: ‘egyetemi, főiskolai tanulmányokat lezáró vizsga, illetve az ennek letételét igazoló végbizonyítvány ‹1948 előtt›. – abszolvál: ‘végez ‹tanulmányokat›’; ‘teljesít ‹feladatot›’. – abszolvens: ‘végzős hallgató’.
Nemzetközi szócsalád a latin absolutus (‘felmentett, teljes, föltétlen’) nyomán, az absolvere, absolutum, azaz ‘elold, felold, felment, felszabadít’ igéből (ab- ‘el’ és solvere ‘old’).
