Voit Pál
Voit Pál (Szendrő, Szerbia, 1909. jan. 29. – Bp., 1988. máj. 1.): művészettörténész, a művészettörténeti tudományok doktora (1978). 1933-ban a bp.-i tudományegy.-en művészettörténet szakon végzett, ahol 1934-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1933-36-ban asszisztens a bp.-i tudományegy. Művészettörténeti Intézetében. 1936-46 között a bp.-i Iparműv. Múz. gyakornoka, majd őre, 1946-49-ben igazgatója. 1949-ben elvesztette állását és 1954-ig csak alkalmi megbízatásokat kapott. 1954-1960 között szerkesztő az Akadémiai Kiadó Lexikon-szerkesztőségében. 1960-tól nyugalomba vonulásáig (1970) az Orsz. Műemléki Felügyelőség tudományos osztályának vezetője volt. 1970-80-ban mint nyugdíjas az MNG tudományos tanácsadója volt. Megkapta az Ipolyi Arnold-érmet (1978). Fő kutatási területei: a m. reneszánsz, a m. és közép-európai barokk építészet, a m. iparművészet és belsőépítészet története, Heves m. és Eger műemlékei. Ő fedezte fel Mátyás király budai majolikaműhelyét. – F. m. Az egri főszékesegyház (Bp., 1934); Régi magyar otthonok (Bp., 1943, bővített kiad., Bp., 1993); Szentendre művészeti emlékei (Bp., 1959); Alte ungarische Ofenkacheln (Holl Imrével, Bp., 1963; angolul és franciául is); A barokk Magyarországon (Bp., 1970; németül is); Az egri minorita templom (Bp., 1971); Franz Anton Pilgram 1699- 1761 (Bp., 1982); Régiségek könyve (szerk. Bp., 1983); Eger, Nagyboldogasszony templom (Bp., 1988). – Irod. Gerő László: V. P. (Műemlékvédelem, 1988. 3. sz.); Vadászi Erzsébet: Emlékezés V. P.-ra (Műemlékvédelem, 1988. 3. sz.).
