Vizvári Gyula, Vizváry, Viszkidenszky
Vizvári Gyula, Vizváry, Viszkidenszky (Buda 1841. júl. 4. – Margitliget, 1908. dec. 25.): drámai színész, a Nemzeti Színház híres komikusa. ~ Mariska apja. 1859-ben lépett színpadra Veszprémben, 1862-ben Molnár György budai Népszínházához szerződött, majd ismét vidéken játszott, 1872-ben a budai színkörben, majd Miklóssy Gyula István téri színházában. 1873-ban a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1905-ben annak örökös tagja lett. 1890-től rendező és a drámabíráló bizottság tagja, 1893-tól a Zeneak.-n az operajátszás tanára. Tudatos, ironikus jellemszínész volt. – F. sz. Zuboly (Shakespeare: Szentivánéji álom); Dandin György (Molière); Sganarell (Molière: Férjek iskolája); Mascarille (Molière: Szeleburdi); Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi); Pollacsek (Herczeg: A három testőr); sírásó (Shakespeare: Hamlet); szerzetes (Lessing: Bölcs Náthán); Pry Pál (Poole); bolond (Shakespeare: Lear király). – Irod. V. Gy. (Vasárnapi Újság, 1905. ápr. 30. sz.); Kürthy Emil: V. Gy. (Vasárnapi Újság, 1909. jan. 3. sz.); Ignotus: Színházi dolgok (Bp., 1910); Hevesi Sándor: Az igazi Shakespeare (Bp., 1919); Szerémy Zoltán: Régi nagy komédiások (Képes Krónika, 1932: ápr. 10. sz.); Csathó Kámán: Ilyeneknek láttam őket (Bp., 1957).
