Vértesy Gyula
Vértesy Gyula (Balassagyarmat, 1867. szept. 22. – Bp., 1925. jún. 10.): író, tanfelügyelő. Előbb törvényszéki tisztviselő, majd szerk. a Debreceni Ellenőrt (1891 – 92), segédszerk.-je az Egyetértésnek és a Nemzetnek. 1899-ben a bp.-i egy.-en jogi doktorátust szerzett, tanfelügyelő, majd min. tanácsos lett. 1906-tól a Petőfi Társ. tagja. A századforduló kisembereinek szürke, színtelen életét ábrázolta realista eszközzel elbeszéléseiben, regényeiben. – F. m. Az étet bajai (elb., Debrecen, 1890); Sebek (elb., Debrecen, 1893); Az élet (elb., Bp., 1908); Rabszolgák (elb., Bp., 1909); A szomorúság tarlóján (Bp., 1909). – Irod. Lengyel Menyhért: V. Gy. (Nyugat, 1909); Tóth Árpád: V. Gy. (Nyugat, 1914.)
