Vendel Miklós
Vendel Miklós (Sopron, 1896. okt. 8. – Sopron, 1977. febr. 7.): geológus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1933, r. 1943). Kossuth-díjas (1951). Vendl Aladár geológus öccse. 1914-ben beiratkozott a bp.-i tudományegy.-re, az Eötvös Kollégium tagja volt. Kémia-természetrajz szakos tanári oklevelét 1918-ban szerezte, az I. világháborúban olasz fronton harcolt. 1920-ban kőzettanból doktori szigorlatot tett a tudományegy. Ásvány- és Kőzettani Intézetében. 1919-től ugyanott Mauritz Béla mellett gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. 1925-ben magántanári képesítést szerzett kőzettanból. 1923-ban a Selmecbányáról áttelepült soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Főisk. ásvány-földtani tanszékének ny. rk. tanárává nevezték ki. 1926-tól r. tanár, a főisk.-nak a bp.-i műegy.-hez csatolása után egy.-i tanár (1934). A karnak 1937-38-ban dékánja. 1941-től a földtan-teleptan tanszék professzora egészen a kar Miskolcra költözéséig, 1959 végéig. ~ Sopronban maradt, csoportvezető főmérnök, majd a Bányászati Kutató Intézet petrográfiai osztályának vezetője nyugdíjba vonulásáig (1972), ezután az intézet tanácsadója volt haláláig. Egyidejűleg a Központi Bányászati Múzeumot is irányította (1967–70). – A geológia csaknem minden ágát művelte. Teleptani előadásaival és jegyzeteivel a mérnökhallgatók generációit nevelte. Publikációinak gazdag sorozatából Sopron környékének földtanára, a fiatal kárpáti ércprovinciára, a magmás kristályosodás „elemszűrési” feltételeire, továbbá a kőzet-meghatározás módszertanára vonatkozó munkái a magyar földtani szakirodalom becses értékei. Több dolgozatban foglalkozott agyagásványok és telepek, különösen a bentonitok és bauxitok anyagi felépítésével és keletkezési kérdéseivel. Behatóan foglalkozott a karsztvízkérdéssel, nnindenekelőtt a karsztvízbetörések elleni preventív védekezés lehetőségével, továbbá ásványvizek kutatásával is. Publikációinak száma 133. Élete utolsó tíz évében hazai teleptani tanulmányokat folytatott azzal a céllal, hogy megírja összefoglaló művét Mo. teleptanáról, ez azonban befejezetlen maradt. Tiszteleti tagja volt több m. és külföldi tudományos társaságnak. A miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem t. doktorrá (1976), Sopron város díszpolgárává választotta (1977). Megkapta a Pro Urbe Sopron kitüntetést (1971). – F. m. Die Geologie der Umgebung von Sopron (I., M. K. Bányamérnöki és erdőmérnöki Főiskola Közl., 1929; II., Erdészeti Kísérletek, 1930–32); Die technisch wichtige Mineralschätze Ungarns (M. kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtud. Egy. Bányamérnöki Oszt. Közl., 1938); A kőzetmeghatározás módszertana (Bp., 1959). – Irod. Szádeczky-Kardoss Elemér: V. M. emlékezete (Földtani Közl., 1977); Vitális György: Dr. V. M. (Hidrológiai Közl., 1977); K. P.: V. M. (Bányászat, 1977); Vogl Mária: V. M. (Magy. Tud., 1977. 7–8. sz.).
