Vay Ádám
Vay Ádám (Vaja, 1656 – Danzig, 1719. jan. 31.): kuruc szenátor, udvari főkapitány. Szabolcs vm.-i birtokos köznemes. Már fiatalon Thököly seregében harcolt, amiért személyében és vagyonában is többször háborgatták s csak 1700. júl. 17-én kapott teljes amnesztiát. 1700-tól Rákóczi Ferenc környezetében találjuk. 1701. ápr.-ban Rákóczival egy időben őt is elfogták s a bécsújhelyi börtönbe zárták. 1702. márc.-ban szabadon bocsátották. 1703. szept.-ben csatlakozott Rákóczihoz, aki udvari főkapitányává, majd 1703. okt. 27-én a jászok éskunok főkapitányává, később munkácsi főkapitánnyá és Békés vm. főispánjává nevezte ki. 1705-ben szenátor. Egyike volt a fejedelem legbizalmasabb tanácsosainak. A szatmári békét nem fogadta el. 1711 végétől a lengyelo.-i Danzigban élt. Bécsújhelyi fogságában (1701) verses önéletrajzot írt, majd röpiratokat is, így Animadversiones Apologiacae (1706) címmel Rákóczi-párti röpiratot tett közzé. – Irod. Thaly Kálmán: V. Á. síremléke (Századok, 1874).
