Vavrinecz Mór

Teljes szövegű keresés

Vavrinecz Mór (Cegléd, 1858. júl. 18.Bp., 1913. aug. 16.): zeneszerző. Rövid ideig tanult Volkmann Róbertnél. A zeneszerzésben úgyszólván autodidakta volt. 1886-tól 1913-ig a Mátyás-templom karnagya. 1900 – 1913 közt a Nemzeti Zenede zeneszerzéstanára. A Magyar Zeneisk. Várban működő fiókintézetének vezetője, majd 1900-tól, az önállósulás után, a Budavári Zeneisk. ig -ja. A századvég németes irányának egyik fő képviselője volt. – F. m. Zenekari művek (D-dúr szimfónia, 1885; Esz-dúr szimfónia, 1901 stb.); kamarazene, zongoraművek (Ungarische Improvisationen, 1900; Ungarische Intermezzi, 1900; Vadrózsák, 1900 stb.); operák (Rosamunda, 1892; Éva, 1893; Ratcliff, 1894; Jung Michael, 1897); balett (Psyche, 1883); oratórium (Christus, 1891); kantáta (A holtak tava, 1887); egyházi zene (misék, Stabat Mater, 1886; Reyuiem, 1888); himnuszok, antifonák, férfikari művek, dalok, népies műdalok. – Irásai: Az énektan elmélete (Bp., 1903); Gyakorlati összhangzattan (I – V. füz., Bp., 1909 – 1912). – Irod. V. M. (Zenelap, 1900 és 1911); V. M. (Zeneközlöny, 1906 és 1913); V. M. jubileuma (Alkotmány, 1911. aug. 6., 7. sz.); Vavrinecz Gábor: V. M. összes zeneműveinek és tankönyveinek teljes jegyzéke (Bp., 1942).

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT